© antoine-photographe / stock.adobe.com
A kutyáknál jelentkező csípőízületi diszplázia (vagy röviden csípő diszplázia) az ízületi fejlődés genetikai rendellenességét jelenti. Külső behatások, mint pl. környezeti tényezők, tartás és táplálás további negatív hatást gyakorolhatnak az ízületek fejlődésére.
A csípőízületi diszplázia elsősorban közepes és nagy termetű kutyafajtáknál fordul elő, a kis testű fajták csak ritkán érintettek. Olyan fajtáknál, mint a golden retriever, a labrador retriever, a berni pásztorkutya, a német boxer, a rottweiler, a német juhászkutya és a bernáthegyi gyakran fordul elő, ritkábban az angol agárnál vagy az orosz agárnál. Az ebek nem születnek csípő diszplázia rendellenességgel, azonban megvan rá a hajlamuk. Az érintett kölyköknél kb. 2 hónapos korukban alakul ki „laza“ csípő (részleges ficam). A combcsontfej nem elég feszesen illeszkedik a medence ízületi vápájához, hanem ide-oda mozog. Ebből fakadóan olyan elváltozások keletkeznek a csípőízületeknél, mint pl. az artrózis, 4 hónapos kortól. Sok kutyánál, akiknél a csípőízület diszplázia csak enyhe változata jelentkezett, csak idősebb korban mutatkoznak tünetek, mint pl. sántítás. Olyan tényezők, mint a túlsúly vagy a gyors növekedés, erősíthetik a csípő diszplázia kialakulását, épp ezért fontos, hogy egészséges étrendet biztosítson kedvence számára mérsékelt energia- és megfelelő ásványianyag-tartalommal már kölyökkorban. A túl magas energiatartalom vagy ásványianyag-bevitel, pl. kalciumból, negatív hatással lehet a csípőízületi diszpláziára.
A csípőízületi diszplázia tünetei a kutya korától, a betegség súlyossági fokától és a csípőízületi működés korlátozásának mértékétől függően különböző erősségű lehet. Egy fiatal, 4-8 hónapos ebnél totyogó, kacsaszerű járás és alacsony mozgásigény tűnhet fel. Nagyobb korukban olyan tünetek jelentkezhetnek, mint a sántítás, a felállással való problémák, és hogy a hátsó lábak egyre kevésbé mozognak. A hátsó lábaknál az izomzat lecsökken, mivel az érintett kutyák a fájdalom miatt kímélik a hátsó lábakat. A csípőízületet körbevevő izmok is fájhatnak az izomösszehúzódások miatt.
A csípőízületi diszplázia röntgenvizsgálattal diagnosztizálható. Azért, hogy a röntgenfelvételt megfelelően ki tudják értékelni, mindig altatásban végzik ezt a műveletet. Azért van szükség altatásra, hogy az izomzat ne feszüljön és ne érzékeljen fájdalmat az állat. A röntgenfelvételek alapján az állatorvos meg tudja állapítani a csípő diszplázia súlyossági fokát és a csípőízületben lévő elváltozásokat. Fontos kiértékelési kritérium a Norberg-szög, ami a combcsontfejek középpontját összekötő vonal és a combcsontfejek középpontját az elülső vápafal vonalának metszéspontjával összekötő vonal által bezárt szöget jelenti. Egy olyan kutyánál, aki nem szenved ebben a betegségben, a szögnek 105 foknál nagyobbnak kell lennie. A következő elváltozások is a csípőízület diszplázia jelenlétét jelezhetik: a csípőízületi vápa vagy a combcsontfej vagy mindkettő olyannyira ellaposodott, hogy a combcsontfej nem tud optimálisan illeszkedni az ízületi vápába. Ezenkívül gyakran a combcsontnyak vagy -fej rendellenessége is megfigyelhető. Nem ritkán már az artrózis jelei is megmutatkoznak, mint pl. porcfelrakódások az elülső és hátsó vápafalnál, valamint a combcsontfej és -nyak átmeneténél. A tenyészállatok kiválasztásakor bizonyos kritériumokat figyelembe kell venni a röntgenfelvételek készítéséhez és azok kiértékeléséhez. Egyes fajtáknál, bizonyos országokban vagy szakértői véleményhez egy további röntgenfelvételre van szükség, amelynek során a combokat szétterpesztik és a bokaízületet megemelik (ún.”békafelvétel”), mivel ilyen helyzetben jobban láthatók a vápafalon és a combcsonton lévő esetleges elváltozások. A tenyészállatok 5 kategóriába való besorolása az FCI előírásai szerint történik:
A kutya kezelése szempontjából a röntgenfelvételek mellett a klinikai vizsgálat eredménye és a tünetek mérvadók.
A csípő diszplázia kezelésére több lehetőség áll rendelkezésre, amelyekkel nem érhető el gyógyulás. Ezek a terápiatípusok csak enyhíteni tudják a fájdalmat és a gyulladást, késleltetni az artrózis előrehaladását és javítani az ízületi mechanikát, illetve a mozgást. Az, hogy melyik kezelési módot választja az állatorvos, sok különféle tényezőtől függ úgy, mint a tünetek súlyossága, a röntgenlelet, a kutya fajtája, kora és súlya, valamint a gazdi hozzáállása. Fontos tudni, hogy különbséget tesznek a konzervatív és a műtéti terápia között.
A konzervatív terápiánál a csökkentett terhelésre és az ízületek támogatására helyezik a hangsúlyt. Túlsúly esetén fogyásra van szükség azért, hogy az ízületeket ne terhelje még pluszban a nagy testsúly. Táplálékkiegészítők segítségével, mint például omega-3 zsírsavak, zöldkagyló, kondroitin és glükózamin támogathatók az ízületek és javíthatók a tünetek. Tanácsos elkerülni a kutya túlterhelését úgy, hogy puha talajon végezzen kontrollált mozgást az ízületek védelme érdekében és erősítse izomzatát pl. úszással. Ezzel szemben mellőzni ajánlott a hirtelen mozgással járó tevékenységeket, mint pl. játék, ugrálás vagy forgás, mivel ezek nagymértékben terhelik az ízületi felszínt, az ízületi tokot és az ízület körüli szövetet. Továbbá fizioterápiás kezelés is igénybe vehető a fájdalmak és gyulladás enyhítése, valamint az izomfeszültség oldása érdekében. Gyakran gyulladáscsökkentő vagy fájdalomcsillapító gyógyszereket, illetve a kettő kombinációját alkalmazzák ilyen esetekben. A sebészeti terápia nagyon sok, különböző módszert foglal magába. A módszer kiválasztásakor különbséget kell tenni az ízületi elváltozás nélküli fiatal kutyák és a már ízületi elváltozásokkal rendelkező felnőtt ebek között.
A prognózis a csípőízület diszplázia súlyossági fokától és a jelentkező tünetektől függ. A kezelési lehetőségek kombinálásával sok kutyánál javíthatók a tünetek és egész hosszú ideig panaszmentes vagy kevesebb fájdalommal járó időszak érhető el. A csípő diszplázia nem gyógyítható, a tünetek csupán enyhíthetők és az ízületben történő elváltozások késleltethetők.
Mivel ez a betegség genetikailag örökölhető, csak szigorú tenyésztői intézkedések mellett akadályozható meg. Csak csípőízületi diszpláziától mentes állatokat ajánlott továbbtenyészteni. Bizonyos mértékben a gazdi is hozzájárulhat ahhoz, hogy megelőzze a betegség súlyosra fordulását. A nagytestű fajták kölykeit nem szabad túl nagy terhelésnek kitenni. Ezenkívül kerülni kell a túlzottan energiadús étrendet, és ügyelni kell a szükségletnek megfelelő ásványianyag- és vitamintartalomra a tápban.
Olvassa el a Kutyatáp ízületi problémák esetén című cikkünket is.
