A nagy, erős felépítésű büszke és akaratos japán Akita Inu nemzeti ereklyének számít hazájában. Eredetileg vadászkutyának tenyésztették, ezért ma csak részben alkalmas társasági ebnek.
Az Akita egy magának való kutya, ezért nem szereti a zsúfolt kutyafuttatók látogatását vagy a sok nyüzsgéssel járó családi összejöveteleket. Bár ennek a japán kutyafajtának is szüksége van a szoros családi kapcsolatokra, általában a gazdi elegendő társaságot nyújt a számára. Gondozó családjához tartozó gyerekekkel szemben türelmes és szeretetteljes, nyugalomra vágyó természete miatt azonban nem jól tűri a vad játékokat az idegen gyerekekkel.
Méltóságteljesen különc
A kellemetlen találkozások megelőzése érdekében az Akitákat nem lehet gyerekek vagy más látogatók mellett felügyelet nélkül hagyni. A japán kutya szereti a nyugalmat, nincs szüksége a kapcsolatra idegen emberekkel vagy állatokkal. A szoros családi kapcsolatokat azonban igényli, mivel ha magára hagyják, független kutyaként saját utakat és elfoglaltságot keres magának. Miközben otthon méltóságteljes nyugalmat sugároz magából, a szabadban hajlamos a vadságra és a vadászatra. Sok gyakorlatra, empátiára és tudásra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen akaratos kutyát ellenőrzés alá lehessen vonni.
Az alázat nem jellemző rá
Még a legjobb kutyakiképző sem képes egy Akitát értelmetlen utasítások teljesítésére rávenni. Az együgyű játékok vagy sportos mutatványok iránt nem mutat érdeklődést, inkább komoly és tekintélyt parancsoló természetű kutyafajtának mondható. A kutyasportokat ezért nem igazán kedvelik az Akiták, annak ellenére, hogy kiváló sportolóként jó eredményeket érhet el, ha értelmét látja a gyakorlatnak. Sport és nevelés tekintetében is a siker erősen függ a gazdi elkötelezettségétől. Fontos, hogy az ember meg tudja győzni, hogy az engedelmesség hasznára válik.
Tapasztalt kutyatartók hű társa
Az Atika kész követni az embert, amennyiben türelemmel, szeretettel és következetességgel neveli. Értelmetlen szigort vagy akár erőszakot ugyanannyira nem tűri mint az igazságtalanságot. Az a tulajdonos, aki már kiskorától kezdve utat mutat neki, korlátokat állít fel számára, tolerálja makacsságát, az Akitában egy csodálatos és hihetetlenül hűséges társra talál, aki mindig családja mellett áll.
Kaufen Sie Ihren Akita-Inu-Welpen nur bei seriösen Züchtern.
Hacsi – A leghűségesebb barát
Ez a hűség tette a japán Akita Inu kutyát, Hacsit legendává. A kutya, akiről 2009-ben egy azonos című filmet is forgattak Richard Gere főszereplésével, a múlt század 20-as éveiben minden nap elkísérte gazdiját a Shibuya pályaudvarra Tokióban és ugyanabban az időben érte ment. Amikor gazdája meghalt, Hacsi közel 10 éven keresztül –saját haláláig- várt gazdájának visszatérésére. Egy szobor és a Shibuya pályaudvar nyugati kijáratának “Hacsi-exit” elnevezése emlékeztet a híres Akita kutyára.
Az akita inu története
Származási országában, Japánban az Akita már jóval a Hacsi nevű kan előtt ismert volt. Agyagedényeken vagy bronzharangokon talált kutyaábrázolások arra engednek következtetni, hogy az eredeti kutyafajta története közel 5000 éves. Molekuláris genetikai vizsgálatokkal bebizonyították, hogy az Akita, Shiba, a Csau-csau és a Shar Pei genetikailag a farkas legközelebbi rokonai, így az ázsiai térség legrégebbi kutyafajtáihoz tartoznak. Noha számos elmélet létezik a japán nemzeti kutyafajta pontos eredetére vonatkozóan, az biztos, hogy az első fajtatiszta egyedeket Japán Akita kutya nevű régiójában fedezték fel, ahonnan aztán nem csak az egész országot, hanem az európai és amerikai kontinenst is meghódították.
A japán Akita Inu és az Amerikai Akita
1945-ig tiltott volt az 1931-ben nemzeti ereklyévé nyilvánított kutyafajtának a kivitele Japánból. A fajta állományát erősen megtizedelték a második világháború után. A többi egyed is rendkívül különböző volt külsejüket és tulajdonságaikat illetően. Az eltérő Akita-típusokból két fajtavonal alakult ki: az itt bemutatott japán Akita kutya és az “amerikai Akita” (németjuhász Akita), amit a háború után az amerikai katonák vittek magával USA-ba és ott tovább tenyésztették. A japán tenyésztők az eredeti fajta frissítését tűzték ki célul, ezért keresztezték az úgynevezett “Matagi Akitas” kutyával. Mindkét fajtát –az eredeti, kicsit alacsonyabb japánt és a nagyobb, sötétebb amerikai vonalat is- önálló kutyafajtaként ismeri el az FCI szövetség.
Alkalmazása
Az Akitát eredetileg medvék, vaddisznók, szárnyasok vadászatához használták. Őrző és teherhordó kutyaként is korán alkalmazták ezt a bátor és erős fajtát. A 19. században nagyon kedvelt kegyetlen kutyaviadalokon is előfordultak, ezeket azonban 1908-ban betiltották Japánban. Annak érdekében, hogy a harcikutyák még nagyobbak és erősebbek legyenek Tosa és Masztiff kutyákkal keresztezték őket. Ma már leginkább családi illetve társas kutyaként szolgálnak, így teljesen elvesztették munkakutya szerepüket. Ennek ellenére ereje, védelmező és vadász ösztöne még a mai egyedekben is fellelhető. Az értelmes fizikai és szellemi leterhelés illetve a következetes nevelés elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy az Akitát családi kutyaként lehessen tartani.
Az akita inu külseje
Bár az Akita a spitzek csoportjába tartozik, mely nevet általában a kis testű kutyákkal szokás összefüggésbe hozni, ez a japán kutyafajta mérete miatt mégis impozáns kivételt képez. 70 cm-es marmagasságával az Akita kétségtelenül egy nagy testű kutyának számít, melyet izmos és erős testfelépítése miatt a szó legszorosabb értelmében nehéz kezelni. Széles, redőzött homloka és karakteres háromszögformájú álló fülei fölényességet és méltóságot sugároznak. Jellemző jegye a szorosan visszakanyarodó farok, melyet az Akita a hátán hord.
Akita Inu színvariációi
Bundája kemény és durva tapintású, de puha és sűrű aljszőrzete megbízható védelmet nyújt számára az időjárás viszontagságaival szemben. Szőrzete hagyományosan fakószürke- vagy szezámszínű (vörös-fakószürke bunda fekete végekkel). A standardleírás szerint minden színvariációjú ebnek (a fehér kivételével) rendelkeznie kell úgynevezett “urachiro”-val, mely a fangon, arcán, az állkapocs alsó felén, nyakán, hasán és a farkán, a végtagok belső oldalán található.
Az eredeti fajta tudatos tenyésztése
A japánok korán felismerték a büszke kutya jelentőségét saját országuk számára ezért már a 20. század elején támogatták a nemzeti rassz tudatos tenyésztését. Nem csoda, hogy az évek során keresztezések útján különböző vonalak fejlődtek ki, ágaztak el. A japán kinológia szempontjából mindez inkább felosztáshoz vezetett, mint a fajta gazdagodásához és a tenyésztés során sokkál inkább az eredeti fajtához nyúltak vissza, mely magas, ék alakú fejet, az amerikai Akitához képest keskenyebb és rövidebb hátat jelent. A japán Kishu Inu vadászkutyával, japán szánhúzó kutyákkal, Csau-csauval és a Matagi Ataki-val történt keresztezés útján kívánták elérni ezt a célt.
Egészséges és erős jellemű kutyafajta tenyésztése a legfőbb cél
Továbbra is az eredeti fajta tisztaságának megőrzése a legfontosabb a tenyésztők számára nem csak Japánban, hanem számos európai országban. Tudósok és kutatók bevonásával próbálják az eredeti Akita jegyeit megőrizni illetve a genetikai hibákat vagy nem kívánt jellembéli tulajdonságokat kiküszöbölni. A cél, hogy egészséges és szociálisan jól alkalmazkodó egyedeket tenyésszenek. Mindez csak szigorú tenyésztési követelményekkel és a tenyésztők nagy elkötelezettségével érhető el. A túltenyésztett és beteges állatok elfogadhatatlanok, ezért következetesen kivonják őket a tenyésztés alól.
Egészségi állapota
Ennek ellenére ebből a japán kutyafajtából is előfordulnak egészségügyi problémákkal küzdő egyedek. Ilyenek a bőr- és szőrzetbetegségek (pl. sebadentitis), autoimmun-betegségek, progresszív retina atrófia, epilepszia, pajzsmirigybetegségek és nem utolsó sorban a nagy testű kutyákra jellemző csípőízületi diszplázia (HD). Felelősségteljes tenyésztés mellett az állatokat minden, a fajtára jellemző betegségre szűrik, hogy azok esélyét amennyire csak lehet, csökkentsék.
Die dichte Unterwolle und das harte Oberfell schützen den Akita Inu gut vor Kälte und rauer Witterung.
Az akita inu tenyésztése
A kölyökkutyáknak miért van szükségük papírokra?
Aki Akitát választ új családtagként, csak olyan komoly tenyésztőhöz forduljon, aki tagja valamilyen Akita-egyesületnek, vagy szövetségnek és FCI-szabályok szerint végzi a tenyésztést. Csak így szavatolható, hogy minden utasítás és követelmény teljesül és egy egészséges, stabil jellemű fajtatiszta kutyát kap, akiben lehetőség szerint évekig örömét leli majd. Nem csak az Akita-fajtának, hanem saját magának is szívességet tesz azzal, hogy elkerüli a kereskedésekben kínált vagy szaporítóktól származó “cuki” kölyköket.
Az Akita Inu táplálása
A hosszú kutyaélethez nem az egészséges kölyök vásárlása a feltétel, hanem a fajta igényeihez igazodó táplálás is. Az eledel kiválasztásakor –a csakúgy mint a kölyök vásárlásakor- ne az ár, hanem a minőség legyen a döntő szempont. Ez nem azt jelenti, hogy a legdrágább egyben a legjobbat is jelenti. Ártól függetlenül vessen egy pillantást az összetevők listájára. Fontos, hogy az eledel kiegyensúlyozott legyen és megfelelő mennyiségben tartalmazzon minden, kutyája számára létfontosságú tápanyagot.
Az Akitákról az a hír járja, hogy nagyon igényesek a táplálékukat illetően. Eltarthat egy ideig, amíg megtalálja azt az eledelt, ami nem csak egészséges hanem és ízlik is négylábújának. Mindenesetre kerülje a táp túl gyakori váltogatását, inkább hagyjon időt kutyájának, hogy nyugodtan hozzászokjon az ízhez illetve gyomrának, hogy alaposan meg tudja emészteni a táplálékot. A túl gyakori váltás gyakran megterhelő egy kutya szervezete számára, ami hasmenéshez vagy székrekedéshez vezethet. Lépésenként szoktassa kutyáját egy új eledelhez. Az átállás bőven igénybe vehet akár egy hetet is.
Melyik eledel való az Akitának?
Egyszerűen fogalmazva sok húsból (kb. 70 százalék) sok zöldségből (kb. 20-30 százalék) álljon. Gabonára azonban alig van szükségük. Édesítőszerek (pl. cukor) vagy mesterséges ízfokozók egyáltalán nem valók az etetőtálba. Mivel az Akiták hajlamosak az olyan bőrproblémákra mint allergiás kiütések, inkább kerülje a sertéshúsból készült illetve a magas szójatartalmú eledeleket, ahogy a túl sok jutalomfalatot is az étkezések között. Napi kétszeri étkezés elegendő az Akita számára. Ajánlott a marha-, bárány, vad-, vagy strucchús fogyasztása. Azt, hogy ezeket milyen formában fogyasztja el, az Önön és kutyája ízlésén múlik. Szárított hús fogyasztása mellett ügyeljen rá, hogy elegendő folyadék álljon rendelkezésére. Nagyon sok Akitánál bevált a BARF-módszer, ami Biológiailag Megfelelő Nyers Étrendet jelent.
Az akita inu ápolása
Az egészséghez hozzátartozik a megfelelő ápolás is. Az Akita inu remek öntisztuló mechanizmussal rendelkező durva, inkább rövid szőrzete, nem igényel túl sok ápolást. A vedléskor (évente kétszer) persze ez másként van. A régi, elhalt, szőrzetet el kell távolítani a bundájából, ilyenkor elkerülhetetlen a napi alapos átkefélés.
Sport
Első pillantásra az Akita igénytelen kutyának tűnhet. Szereti a csendes, hosszú sétákat és sok más kutyafajtával ellentétben nincs szüksége minden nap új fizikai és szellemi kihívásra. Makacs természete igényel némi tudást, türelmet és tapasztalatot az embertől.
Az Akitának tapasztalt gazdira van szüksége, aki kellő ismerettel rendelkezik a kutyák nevelése terén. Elegendő ideje és kedve van ahhoz, hogy komolyan és intenzíven foglalkozzon a kutyájával. A korán elkezdett, következetes nevelés, illetve a gondos szocializáció elengedhetetlen feltétel az Akitával közös élethez. Még így sem fogja tudni elérni, hogy kutyája örüljön amikor fajtatársaival találkozik. Az Akita inu magának való, akinek elegendő a családi kötődés. Aki egy olyan ebről álmodik, akit mindenhová magával vihet, akinek nem okoz gondot a nyüzsgés, aki élvezi a bolondozást a kutyafuttatókon, ezzel a fajtával biztosan rosszul jár. Ha a gazdi értékeli a japán kutya sajátosságait, büszkeségét és függetlenségét, az Akitával egy hűséges, rendíthetetlen társat tudhat maga mellett, akit később sem szeretne elengedni.
Engedelmes, emberbarát és teherbíró. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést. Ha labrador kölyök kutya örökbefogadásán gondolkozik, mindenképpen olvassa el cikkünket. Szó lesz az alábbiakról: labrador rossz tulajdonságai, labrador vérmérséklet, labrador betegségek, labrador nevelése, labrador tartása stb.
A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.
A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.
