Kiegyensúlyozott, játékos és emberbarát? Akár hiszik, akár nem, ezek a tulajdonságok a „veszélyes harci kutya” bullterrier standardleírásából származnak. Ideje megszüntetni a fajtát ért előítéleteket!
A bullterriernek sajnos még mindig rossz híre van. Sokan agresszívnek és harapósnak tartják őket. Nem csoda, hiszen a legtöbb országban a veszélyes kutyafajták listáján szerepel. Egyes országukban tartásuk engedélyköteles vagy akár tiltott.
Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk a kutya tulajdonságait, máris egy teljesen más kép rajzolódik ki szemünk előtt: a bullterrierek rendkívül emberbarátok és ragaszkodóak. A gazdájukhoz nagyon szoros kapcsolat fűzi őket és minden testi kontaktnak örülnek. Az FCI 11-es standardja a bullterriereket a következőképpen jellemzi: „nagyon jó szándékúak az emberrel szemben”, ugyanakkor nagyon makacs jószágok. Mint ahogy sok más fajta, a bullterrier is hajlamos a dominancia kivívására. Intelligenciájuk és tudatosságuk miatt gyakran kritikusan állnak gazdájuk parancsaihoz és ha az adott feladatot értelmetlennek találják, megmakacsolják magukat.
Ezért nagyon fontos, hogy a bullterrier nevelése időben megkezdődjön, érdemes már kölyökkorában hozzászoktatni a szabályokhoz. Konzekvens neveléssel és alapos szocializációval a bullterrierekből nagyon fegyelmezett, kiegyensúlyoztott családi kutya válhat. Játékos és életrevaló természete különösen gyermekek közelében nyilvánul meg, a biztonság kedvéért ne hagyjuk őket felügyelet nélkül, egyedül játszani. Elvégre a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy hogyan kezeljék a kutya tüzes temperamentumát és játékosságát.
Amilyen kedves a családjával, annyira bizalmatlan az idegenekkel. Stabil karakterének köszönhetően azonban senkit nem támad meg ok nélkül. A békés bullterrier az agressziót nem látja célravezetőnek, de azért igazi veszélyhelyzetben biztosan nem tétovázna gazdája védelmére kelni. A bullterrierek azonban valamivel agresszívabbnak mondhatók más kutyákkal szemben. Különösen olyan kutyákkal szemben alakulhat ki territoriális vita, amelyek nem részesültek megfelelő nevelésben vagy szocializálatlanok. A korai szocializáció és a szigorú nevelés tehát nem csak az ember és kutya együttélésében, hanem kutya és kutya viszonyában is elengedhetetlen.
A tojás formájú fejével, görbe orrával és résnyi szemeivel a bullterrier nem a szépség megtestesítője. A fajta kedvelői azonban valószínűleg pont ezen különlegességek miatt szeretik úgy a bullterriert. A „downface“ fej (szélesedő fej) egyszerűen a kutya standardjához tartozik. Az úgynevezett „római orrot” Raymond Oppenheimer tenyésztő munkásságának köszönheti. A kis, vékony fülek közel vannak egymáshoz és mereven állnak.
Összességében a bullterrier megjelenése az idő múlásával rengeteget változott. Nem csak a fejnek, hanem a kutya méretének és színének a változását is bevezették a standarba. A tenyésztés megkezdésekor még több méretben volt fellelhető. A 35,5 cm-es marmagasságú bullterriereknek önálló fajtája van, a „miniatúr bullterrier” (359-es FCI standard). A nagyobb méretű bullterrier magassága 40-55 cm. A fajta további érdekessége, hogy a standardleírásban nem szerepelnek a magasságra és testsúlya vonatkozó adatok. Az egyetlen előírás az, hogy a méretnek harmonizálnia kell a testsúllyal. Az erős felépítésű, izmos kutyának kiegyensúlyozott alkattal kell rendelkeznie. A mozgékonyság és gyorsaság mindig a bullterrier tenyésztésének célja volt.
Eredetileg az angol kutyafajtát csak fehér színben tenyésztették, de a Brit Kennel Club 1933 óta a többszínű bullterriereket is elismeri. A többszínű példányok a staffordshire bullterrierrel való keresztezéskor a 20. század elején jöttek létre. A kétféle színt sokáig egymástól külön tenyésztették, de 1950 óta a fehér és a többszínű kutyák keresztezése is megengedett. Ma a következő színekben pompáznak: fekete, foltos, vörös, őzbarna és tricolor. Az adott színnek kell uralkodnia a kutya testén. A foltok a fejen engedélyezettek, viszont a kék szín nem. A kutya fénylő bundája rövid és sima, keménynek érződik. Egyes példányok telente aljszőrzetet képeznek.
A bullterrier a korai angol bulldog, az 1880-ban kihalt fehér angol terrier és a dalmata keresztezéséből jött létre. Előnyben részesítik az úgynevezett „allrounder” típust, amelyik mindhárom fajtát egyesíti. Ennek ellenére még ma is vannak olyan példányok, amelyek külsőre határozottan egy ősre emlékeztetnek a három előd közül. Ennek megfelelően létezik a dalmata típus (elegánsabb, könnyebb és hosszabb lábú), a bulldog típus (rövidlábú, nehezebb és teltebb) valamint a terrier típus.
A bullterrier kutyafajta szisztematikus tenyésztése 1850 körül kezdődött és a birminghami James Hinks állatkereskedő nevéhez fűződik. Mivel az első néhány évből nem maradt fenn tenyésztési könyv vagy más feljegyzés, ezért a fajta alapítójának az elképzeléseit, céljait nem ismerjük. Valószínűsíthető, hogy a bullterrierben inkább társasági kutyát látott, mintsem harci kutya-ként tekintett rá. Egyfajta „divatos kiegészítőnek” gondolhatta a középosztály úriemberei számára. Egy azonban biztos: a bátor és gyors kutyákat borzok és patkányok irtására használták. Így történhetett meg, hogy egy Pinscher nevezetű foltos bullterrier 1865-ben kb. 500 patkányt fogott meg 36 perc és 26,5 másodperc alatt.
A fajta hírnevet a 18. és 19. századi állatharcokkal kapcsolatban nyerte el. A nemesség és az angol nép is imádta a kutyaharcok izgalmait és nagy nyereményeket reméltek tőlük. Az izmos és gyors bullterrier a maga megfélemlíthetetlen természetével nagyon agresszívnak és harapósnak bizonyult, gyakran brutális show-t adott a nézőknek. Amikor 1835-ben betiltották a nép e szörnyű szórakozását, már késő volt. A bullterrierre annyira ráragadt a könyörtelen harci kutya jelző, hogy azt máig se tudta magáról levakarni. Alapvetően a fajta már akkor is barátságos és engedelmes volt.
Már az akkori híres “harci kutya” bullterriekről is azt mondták, hogy az arénán kívül egyáltalán nem voltak agresszívek, sőt a harcokat inkább elkerülték. Annak ellenére, hogy a különböző statisztikákból, amelyek a bullterrier támadások gyakoriságát mutatják, az derül ki, hogy körülbelül olyan veszélyes, mint a tacskó, mégis a veszélyes kutyafajták listáján szerepel. Az indokok tehát nagyon sokoldalúak. Mindenesetre az biztos, hogy az esetleges rossz magaviselet nem a kutya hibája, hanem inkább a komolytalan tenyésztőké és állattartóké, akik az alacsony önbizalmukat próbálják egy “harci kutya”-nak vélt ebbel kompenzálni.
Azért, hogy javítsanak az egykori harci kutya megítélésén, ma már csak olyan kutyákat választanak ki tenyésztésre, amelyek barátságosak. A fajta standardjában is kiemelik, hogy makacsságuk ellenére a bullterrierek nagyon jók gazdáikhoz. Azokat a kutyákat pedig, amelyek ezeknek a kritériumoknak nem felelnek meg, kizárják a tenyésztésből.
Ha egy bullterrier vásárlásán töri a fejét, mindenképpen komoly tenyésztőhöz forduljon. Csak így lehet biztos, abban, hogy valóban fajtatiszta kutyáról van szó, amelyik megfelel a standard előírásainak, és amelynél kikerülheti a rossz szociális viselkedési formákat. Ne a kiskutya kiválasztására fektessen nagy hangsúlyt, hanem a megfelelő tenyésztő megtalálására. Ne legyen szégyenlős, tegyen fel minél több kérdést annak érdekében, hogy elegendő információt szerezzen a tenyésztés körülményeiről és a kutyák egészségügyi állapotáról. Olyan tenyésztőtől vásároljon, aki egy bejegyzett egyesület tagja és többéves tapasztalata van a bullterrierek tenyésztésében. Az a tenyésztő, amelyiknek szívügye a fajta egészsége, szívesen válaszol majd minden egyes kérdésére és hezitálás nélkül mutatja meg az engedélyét, a tenyésztési állomást és az anyaállatot is.
Mivel a fajta hajlamos a köldöksérvre, a vakságra (fehér kutyáknál), rákra, a szív-és érrendszeri, illetve a vese – és ízületi megbetegedésekre, a tenyésztőnek mindenképpen el kell végeztetnie ezen betegségek tesztjeit. Ezért nem csak a kölykök, hanem a szülő – és testvérállatok egészségét is figyelembe kell venni az értékelésnél. Az egészséges kölykök, amelyeknél nincs genetikai hajlamosság a különböző megbetegedésekre, robosztus kutyáknak számítanak és körülbelül 10 évig élnek. A szükséges oltásokról és vizsgálatoktól eltekintve egy ilyen kutyánál az állatorvosi látogatások ritkák.
A betegségek kiváltó oka a hajlam mellett a hibás etetés. Az eledel túl magas fehérjetartalma például a bőr egészségére gyakorol negatív hatást. Különösen a fehér bullterriereknél fontos a kiegyensúlyozott és inkább fehérjeszegény tartalmú táplálás, mert hajlamosabbak a bőrproblémákra. A kevés fehérjetartalom megóvja a szervezetet, különösen a veséket. Azoknál a példányoknál, amelyek családjában korábban is megjelentek veseproblémák, a nem megfelelő táplálásnak nagyon rossz következményei lehetnek.
Mivel a bullterrierek könnyen híznak, az eledel adagja ne legyen túl nagy. A táp pedig legyen zsírszegény és könnyen emészthető. Ahhoz, hogy a bullterrier tápanyag szükséglete ki legyen elégítve, az eledel legalább 60%-ban húsból álljon, a maradék 40 %-ot pedig gyümölcs, zöldség és gabonaféle (rizs) adja ki. Ahhoz, hogy részletekbe menő információhoz jusson a bullterrierek megfelelő táplálásáról, – nemre, súlyra, korra és aktivitásra való tekintettel – forduljon tenyésztőéhez vagy állatorvosához.
A bullterrier ápolása és tartása
A bullterrier ápolása egyszerű és nem igényel sok időt. A rövid, sima szőrt csak heti egyszer kell átkefélni. Ezen kívül csak a karmokat kell rendszeresen vágni, illetve a szemeit és a füleit tisztítani.
Ezzel szemben a bullterrierek nevelése és tartása már több energiát igényel.
Egy bullterrier gazdájának nagy önbizalommal kell rendelkeznie. A fajta veszélyesnek van bélyegezve, ez pedig egy sor nehézséget vonz magával. A tartás korlátozása, a tenyésztés és az import nehézségei mellett, a gazdiknak gyakran még más emberek ellenségeskedéseivel is meg kell küzdeniük. A méltatlan tekintetekhez, hisztériás reakciókhoz és problémás lakáskereséshez hozzá kell szoknia a bullterrier tartóknak. Gondolja át alaposan egy ilyen kutya vásárlása előtt, hogy Ön képes e ezekkel a nehézségekkel zöldágra vergődni. A bullterrier semmi esetre sem való bizonytalan, tapasztalatlan embereknek. Nem csak más emberek, hanem saját kutyája is kihasználja a bizonytalanságot.
Erős karaktere miatt gyorsan átveheti az irányítást, ha nem egy keménykezű gazdával van dolga. Már a kölykök is meglepően erősek, ezért a nem megfelelő kezekben veszélyes viselkedést alakíthatnak ki. A bullterriereknek kifejlett a védelmezőösztöne, ehhez pedig társul annyi bátorság és erő, hogy vészhelyzetben helytálljon. Az idejében elkezdett konzekvens nevelés elengedhetetlen ahhoz, hogy a kutya kiegyensúlyozottan, fegyelmezetten bízzon meg gazdája vezetésében. A jólnevelt, időben szocializált bullterrierek különösen jó családi kutyák. Ugyan magabiztosak, de nagyon érzelmesek, hűségesek és barátságosak is.
A kutya energiájának levezetésére alkalmasak a kutyasportok, mint például az agility. Ön is hozzájárulhat a bullterrierek rossz megítélésének javításához, ha minden nehézség ellenére jól megneveli és kellően foglalkoztatja kutyáját.
Engedelmes, emberbarát és teherbíró. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést. Ha labrador kölyök kutya örökbefogadásán gondolkozik, mindenképpen olvassa el cikkünket. Szó lesz az alábbiakról: labrador rossz tulajdonságai, labrador vérmérséklet, labrador betegségek, labrador nevelése, labrador tartása stb.
A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.
A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.
