Éber őrzőkutya vagy egy kicsit túl nagy öleb? A dobermann esetében nehéz a döntés. A veszélyes bestia szerep nem csak a tévés szereplései miatt ragadt rá a fajtára. A doberman legkésőbb a sikeres amerikai sorozat, a Magnum óta különös népszerűségnek örvend.
A dobermann első sorban biztosan őrző-védőkutya. Bátor, magabiztos és megfélemlíthetetlen. Ezért gyakran alkalmazzák a rendőrségnél illetve a katonaságnál. Az FCI fajtastandardja még ma is megköveteli a doberman szigorúságát és közepes ingerküszöbét.
Alapvetően azonban egy békés kutya. Egy kompetens gazdával az oldalán, aki megfelelően neveli és foglalkoztatja, a dobermann szelíd és bújós. A harci kutya imidzs miatt, a fajta gazdái viccesen „bújó-harcosnak” nevezik kutyájukat. A családon belül a doberman kifejezettem hűséges, ragaszkodó és gyerekbarát. Családját gondolkodási idő nélkül venné védelembe bármilyen helyzetben. Idegenekkel azonban szkeptikus. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden idegenre villogó fogakkal vicsorogna: egy jól nevelt, szocializált kutya soha nem támadna vagy harapna meg senkit ok nélkül. Szigora csak akció közben jön elő. Mint minden kutyánál, a dobermannál is döntő, hogy ki van a póráz másik végén. A dobermannak határozott, tapasztalt kezekre van szüksége, egy olyan falkavezérre, aki egyértelműen meghúzza a határokat. Ha egy ilyen személy egyszer elnyeri a kutya bizalmát, akkor onnantól kezdve mindig követni fogja az utasításait. A dobermannra kicsit jellemzőbb az a mondás, hogy a gazda a kutya tükörképe. Egy szuverén, nyugodt gazdi mellett egy magabiztos és szófogadó kutya lépked.
Ennek a fajtának a képviselői nagyon engedelmesek és nagyon örülnek a munkának. Extrém gyors felfogóképességgel rendelkeznek és nagy a teljesítőképességük. A dobermann az ötödik legintelligensebb kutya a világon. Amennyiben valaki értékeli és megfelelően fejleszti ezeket a tulajdonságokat, akkor a doberman remek családi kutyává válhat.
Impozáns megjelenése miatt a dobermannt békés természete ellenére is első pillantásra őrzőkutyának nézik. Az erős, izmos kutya, teste elegáns vonalvezetése, büszke tartása és eltökélt kisugárzása miatt szinte már nemesinek hat. Rajongói szerint a doberman tökéletes kutyát testesíti meg. Korábban a fülek és a farok csonkítása még fenyegetőbbé tette a dobermann megjelenését. Röviddel a születés után leamputálták a kölykök farkát, pár hét múlva pedig végül a füleket is formára vágták. Sín és kötés segítségével a füleket a kívánt módon felállították. Ezt a kötést több héten át kellett a kölyköknek hordaniuk, amíg ki nem alakult a jól ismert álló fül. Kezdetben a csonkítás nem a szépségideál kialakítása miatt volt szükséges, hanem a kutya őrző-védő feladataiban jelentett segítséget. Egy fül és farok nélküli kutyát ugyanis sokkal nehezebben lehet megragadni, az útból félreállítani. A fajta kedvelői sokáig csak a csonkított kutyákat tartották igazi dobermannak.
Álltavédelmi okokból szerencsére a 80-as és 90-es években betiltották a fülek és a farok csonkítását. A lógós füleknek és hosszú faroknak köszönhetően az egykor fenyegető dobermann megjelenése sokkal barátságosabb és lágyabb lett. A csonkítási tilalmat követően sok egykori rajongó megtagadta a törvényt, sőt egyes tüntető tenyésztők még a tenyésztéssel is felhagytak. Ennek ellenére a doberman sok új rajongót szerzett a lógós, bájos kis füleivel. Így lett a fenyegető külsejű őrzőkutyából keresett családi kutya.
Ezzel egy időben a barna doberman is népszerű lett. Habár a szőr színének semmilyen hatása sincs a kutya természetére, egy barna dobermann sokak számára még is csak barátságosabbnak tűnik, mint fekete társa. Filmekben és sorozatokban szinte kizárólag fekete dobermannokat használnak. Emiatt a barna típus még kevésbé ismert, mint a fekete szőrű rozsdavörös foltos dobermann. A barna kutyákat gyakran inkább elegáns vadászkutyának tartották, mint dobermannak. A fekete és a barna színű rozsdafoltos doberman mellett létezik még kék, fehér és őzgida színű. Az utóbbi három színt Németországban kizárják a tenyésztésből.
A 63-72 cm magas kutya fénylő szőre rövid és tömör, nincs aljszőrzete.
A mai fekete és barna dobermann története az egérszürke szukánál, Schnuppe-nál kezdődik. A német Friedrich Louis Dobermann kutyája volt, aki a fajta névadója és alapítója. 1834 és 1894 között élt az Apolda nevű türingiai kisvárosban. Herr Dobermann a saját munkájához, személyes védelmére keresett egy különösen éber és szigorú kutyát. Máig rejtély, hogy milyen szakmája volt. Egyesek szerint adóbehajtó, éjszakai őr, rendőr vagy sintér lehetett. Az biztos, hogy a doberman városi sintérkutyaként is dolgozott, ennek megfelelően joga volt ahhoz, hogy a kóbor kutyákat elkapja és megölje, amennyiben a gazdája nem került meg. A különösen éber és szigorú kutyákat Dobermann megőrizte és tenyésztette. Kedvenc szukáját, Schnuppe-t, a szürke, Apolda környékéről származó keveréket egy vérebbel keresztezte. A vérebek egyfajta elődei voltak a rottweilernek is, amelyet egy olyan pásztorkutyával kereszteztek, ami Türingiából származott és fekete alapon vörös foltjai voltak. A tenyésztéshez ezen kívül pincser és vadászkutya fattyakat is felhasznált.
Dobermann célja szolid őrző-védőkutyák tenyésztése volt, amelyek rettenthetetlenül védik az udvart és a házat. Az új fajtát – amely már nagyon hasonlított a mai dobermannhoz- hamar felfedezte a rendőrség is. Remek nyomkereső kutya teljesítménye miatt megkapta a „csendőrkutya” becenevet. A 20. század elején Németországban hivatalosan is elismerték rendőrkutyának.
Friedrich Dobermann halála után a szintén apoldai származású Otto Göller vette át kutyáit és tovább keresztezte őket más fajtatiszta kutyákkal és keverékekkel. A ma ismert dobermann jellegzetes jegyeit valószínűleg a következő fajtáknak köszönheti: rottweiler (Fleischerhunde), német juhászkutya, német pincser, weimari vizsla.
Az egyik ismerősétől, Goswin Tischlertől megvásárolta kan kutyáját „Graf Belling”-et, amely nem csak megjelenésében, de természetében is megszólalásig hasonlított a mai dobermannra. Graf Belling ezeket a tulajdonságokat pedig tovább adta utódainak, ezzel erősen hozzájárult a dobermann standard megszilárdulásához. Göller, akinek türingiai kennelében közel 150 kutya volt, piacra vitte ezeket az éber és bátor állatokat. Neki köszönhetően a doberman kutyák az egész világon elterjedtek. Szintén Göller alapította meg 1899. augusztus 27.-én az első dobermann klubot. A klub nevében jelent meg először a dobermann pinscher elnevezés, a klub neve ugyanis „Dobermann-Pinscher-Klub Apolda” volt. Korábban, csakúgy, mint ma újra, egyszerűen dobermann volt a fajta neve. De nem csak a klub alapítójának és fenntartójának, Friedrich Dobermannak és Otto Göllernek köszönhetjük a fajtát. Goswin Tischler grönlandi kennele és Gustav Krumbholz ilm-athen kennele is közrejátszottak a fajta fejlődésében és fennmaradásában.
Az áttörést rendőr-és katonai kutyaként a világháborúkban érte el. Az első világháborúban a német hadseregben üzenetvivő-, aknakereső- és mentőkutyaként vetették be. Ez a bátor és megbízható kutya az amerikaiaknak is feltűnt, így a második világháborúban már nem csak a német, hanem amerikai oldalon is bevetésre került. A fajta azonban hírhedté vált, hiszen előszeretettel alkalmazták a koncentrációs táborokban is.
A tenyésztés és a tenyésztési célok
A dobermann tenyésztésének a célja kezdetben a minél jobb teljesítmény volt. A doberman kutyákat még ma is elsősorban munkakutyaként tartják és őrző-védőkutyaként, rendőrkutyaként, katonai és vadászkutyaként, pásztorkutyaként, illetve terápiás és vakvezető kutyaként alkalmazzák őket.
Manapság ezt a sokoldalú fajtát egyre gyakrabban tartják családi kutyaként. A munkakutya tenyésztésnél az éberség és a szigor megkívánt tulajdonságok, de a családi kutya vagy a vakvezető kutya szerepben ezek háttérbe szorulnak. A családi kutya tenyésztésnél tehát a kedvesebb, kiegyensúlyozott állatokat részesítik előnyben. Ezért a mai egyesületek egy része munkakutyákra, a másik része pedig családi kutyákra specializálódott.
Akit tehát foglalkoztat a gondolat, hogy egy dobermannt vásároljon, első sorban meg kell érdeklődnie, hogy az adott tenyésztő melyik irányzatot képviseli. Ha profi tenyésztőt keres, akkor a bejegyzett egyesületek tagjai között keresgéljen. Fontos, hogy a kiválasztott tenyésztő kész legyen megmutatni a szülőállatokat és a tenyésztés helyét, illetve, hogy nagy hangsúlyt fektessen az állatok egészségére és szocializására.
Fajtától függetlenül minden kutya magas hústartalmú és alacsony gabonatartalmú. kutya eledelt igényel, A kiválasztásnál vegye figyelembe a kutya testsúlyát, korát és egyéni jellemzőit is. Ha bizonytalan, nyugodtan forduljon az állatorvoshoz tanácsért!
A dobermann tartása, nevelése és ápolása
Még a családi kutyaként tartott és ennek megfelelően tenyésztett állatokban is felismerhetőek az eredeti jellegzetességek, tehát az őrző-védő tulajdonságok. Nagy bennük a védelmezési ösztön, amely közepes ingerküszöbbel és nagyfokú mozgásigénnyel társul. Ezen kívül a dobermannak nagy az igénye a szellemi fejlesztés, lefoglaltság terén is. A doberman családi kutyaként is „dolgozni” szeretne, feladatra van szüksége ahhoz, hogy boldog és nyugodt maradjon. Ennek a fajtának nem elég a napi 2-3 sétáltatás. Evidens tehát, hogy ennek a fajtának a képviselői tapasztalt és kompetens gazdikat igényelnek.
Azok a kutyák, amelyeket nem megfelelően tartanak, például izolálva, egyedül élnek egy kennelben, kevés figyelmet kapnak, nem bízhatnak a falkavezérükben, valamint nem foglalják le őket testileg és szellemileg egyaránt, gyakran rossz magatartási formákat vesznek fel. A foglalkozás hiánya és az unalom miatt saját magukat kell lefoglalniuk. Könnyebben válnak ingerültté, feszülten rohangálnak a házban, húzzák a pórázt, a legkisebb zajra is ugatnak. A megfelelően tartott dobermannok azonban nyugodtak, kiegyensúlyozottak és egy élménydús edzés után élvezik a semmittevést is.
Annak, aki úgy dönt, hogy családjába fogadna egy dobermannt, tisztában kell lennie azzal, hogy ennek a kutyának a nevelése és fejlesztése sok időt, pénzt és türelmet vesz igénybe. A kutya és az ember harmonikus együttélésének alapja a jó nevelés, elegendő mozgás és a kreatív szellemi fejlődést elősegítő játékok. Rengeteg olyan játék létezik, amelyet nem csak a kutya, hanem a gazdi is élvez, például a húzó és elkapó játékok, kereső játékok, etetőjátékok vagy vízi játékok. Fontos, hogy a dobermann levezethesse energiáját, ezt megteheti a hasonszőrűekkel való tombolás vagy hosszú sétálások révén.
A dobermannhoz remekül illenek az olyan kutyás sportok is, mint az agility, az engedelmességi tréning vagy a kutyatánc. Annak ellenére, hogy családi kutyaként tartja a dobermannt, nagy örömöt okozhat neki azzal, ha felkészülnek a munkakutya vizsgára. Különösen a családban tartott dobermannoknak van jó nevelésre és megfelelő szocializálásra szüksége.
Ezeket érdemes már kölyökkorban elkezdeni. Mint ahogyan az embereknél, a kutyáknál is döntő fontosságú az életük első hónapja. Minél korábban, minél többféle fajtájú és korú állattal és emberrel találkozzon. Ha a doberman később kisgyermekes családba kerül, akkor nagyon fontos, hogy már ismerje a babákat és a gyermekeket. A kölyökkutyák életük végéig megőrzik a pozitív tapasztalatokat. Ha időben megismertetjük a világot a dobermannal, akkor megszokja a sokféle ingert és nem értelmezi majd a legkisebb dolgokat is veszélyként.
A dobermann ápolása ellenben, nem igényel sok időt vagy pénzt. A rövid szőrt csak néhány naponta kell megkefélni. Azonban a szőrápolás mellett a karmokra, a szemekre és a bőrre is kell gondolnunk, ezek is rendszeres és alapos ápolást igényelnek.
Egyértelmű tehát, hogy a dobermann nem való mindenkinek. Tapasztalt kutyatartóra van szüksége, aki elég idővel és kedvvel rendelkezik ahhoz, hogy megadhassa a dobermannak járó testi és szellemi fejlesztést. Egy nyugodt, konzekvens, megbízható gazda mellett a dobermann nagyon ragaszkodó és hű társsá válhat, amely akár tűzbe is menne „falkájáért”.
Engedelmes, emberbarát és teherbíró. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést. Ha labrador kölyök kutya örökbefogadásán gondolkozik, mindenképpen olvassa el cikkünket. Szó lesz az alábbiakról: labrador rossz tulajdonságai, labrador vérmérséklet, labrador betegségek, labrador nevelése, labrador tartása stb.
A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.
A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.
