A hokkaido kutyát, más néven ainu inut hagyományosan vadászkutyaként tartják hazájában, Japánban. Bátorsága, intelligenciája és védőösztöne azonban kiváló személyvédő kutyává is teszi. Családi kutyaként azonban ez a robusztus és különleges kutya csak korlátozottan alkalmas.
A hokkaido egy tipikus, egyemberes kutya, amely kizárólag a „falkavezérét” szolgálja. Bár a többi családtagot is elfogadja és megvédi, ez a büszke kutya szívesen figyelmen kívül hagyja a tőlük érkező parancsokat vagy utasításokat. Ezért – mint szinte minden kutya esetében – a gazdi felelőssége, hogy meghatározza az együttélés szabályait, és szeretettel, de következetesen megtanítsa a kutyának az ezzel kapcsolatos kívánságait. Dominanciára való hajlama és makacssága miatt azonban ez a japán kutyafajta néha még a tapasztalt kutyatartó számára is kihívást jelenthet. A hokkaido emiatt csak kutyatartásban már tapasztalatokkal rendelkező emberek számára való.
Hűséges érzékeny kutya igazságérzettel
De nemcsak tapasztalat, hanem egy jó adag intuíció is szükséges a hokkaido neveléséhez és kiképzéséhez. A japán ajnu egy rendkívül érzékeny kutya, amely gyorsan megmakacsolja magát, ha úgy érzi, igazságtalanul bánnak vele. Bár általában nagyon nyugodt és laza kutya, bizonyos helyzetekben dühössé válhat, és konoksággal reagálhat a gazdája kérésére. Ilyen pillanatokra jellemzően akkor számíthatunk, amikor a család gyermekei nem adják meg neki a szükséges tiszteletet. A hokkaido nem szereti, ha plüssállatként vagy játékként kezelik és visszaélnek a türelmével. Ha azonban ezek a szabályok a kezdetektől fogva egyértelműek, akkor általában nagyon jól bánik a gyerekekkel, és hűséges – bár komoly – „felügyelő” módjára viselkedik velük.
Visszafogottság az idegenekkel szemben
Az izgatott ugatás vagy a farokcsóválás nem jellemző erre a komoly természetű kutyára. Ezért az idegenekkel nagyon visszafogott, ami miatt szinte nemes és méltóságteljes benyomást kelt. De éles megfigyelőképessége és bátorsága miatt villámgyorsan beavatkozik, ha veszély fenyeget. A hokkaido minden, csak nem félős, ezért a nemkívánatos agresszív viselkedés elkerülése érdekében a gazdájának már a kezdetektől fogva meg kell értetnie vele, hogy mindent a ház ura irányít. A kutyáknak szükségük van a falkavezérük szuverenitásába vetett bizalomra ahhoz, hogy engedelmesek legyenek – ez különösen igaz egy olyan domináns négylábú barátra, mint amilyen a hokkaido.
A puhányság távol áll tőle
Ragaszkodó természete ellenére a hokkaido igazi természetbarát, aki nem bánja a jeges hideget vagy az erős hóesést. Imádja a természetet, és élvezi a szélben vagy esőben végzett munkát. Általánosságban elmondható, hogy a hokkaido rendkívül kitartó és ügyes kutya. Még a nagy távolságok sem zavarják ezt a sportos négylábú barátot. És ha egyszer – például vadászat közben – nagyon messzire is merészkedik, csalhatatlan tájékozódási képességének köszönhetően bármikor biztosan visszatalál.
Kinézet
A hokkaido élénksége és könnyű mozgása mutatja meg a legjobban, hogy ez a kutyafajta milyen mozgékony és gyors. Az erősen fejlett izmok, amelyek körvonalai jól kivehetők, hatalmas erőről és kitartásról tanúskodnak. A hokkaido erős csontozatú, közepes méretű, nagyon arányos testalkatú. Hasonlóan ellenálló a sprőd és egyenes fedőszőrzetből, valamint a puha, sűrű aljszőrzetből álló bundája is.
Külsejét tekintve hasonlít a szintén Japánból származó akitára. A hokkaidónak például viszonylag széles feje van, kicsi, sötét szemekkel és felálló, előre hajló, háromszög alakú fülekkel. A hokkaido dús szőrzettel borított farkát visszatekerve vagy a hátára hajtva tartja.
45,5 és 51,5 cm közötti testmagasságával a hokkaido a közepes méretű kutyák közé tartozik, tehát valamivel kisebb, mint az akita. A szabvány nem határozza meg a súlyát, de annak mindig egészséges arányban kell lennie a kutya méretével.
A hokkaido bundája a következő színváltozatokban fordul elő:
barna csíkos
vörös
fekete
fehér
szezám (fekete végű, vörösesbarna szőrszálak)
feketés barna
Az orra általában fekete, bár a fehér kutyáknak rózsaszínes az orruk. Néhány ainunak kék-fekete nyelve van – ez a jellemző a csau csauval való távoli rokonságra utalhat.
A hokkaido története
A fajta a japán Hokkaido-szigetről kapta a nevét, amely a japán Honshu főszigettől északra fekszik. De az „ainu inu” elnevezésből is lehet következtetni e kutyafaj eredetére. Az első emberek, akik hokkaidót tartották, az ainu néphez tartoztak, akik több mint 3000 évvel ezelőtt telepedtek le Hokkaidón, és ilyen kutyákat vittek magukkal. Nagyon mostoha körülmények uralkodtak akkoriban ezen az 1000 méteres magasságban fekvő területen, ahol az embereknek és a kutyáknak küzdeniük kellett az életükért. A kutyákat az emberek medvék és nagyvadak elejtéséhez és halászáshoz is használták. A hokkaidók lesben álltak, üldözték és sakkban tartották a medvéket, amíg a vadász megérkezett. A medvevadászat több volt, mint egyszerű élelemszerzés – az ainusok egyfajta rituális aktusnak tekintették, és igazi medvekultuszt ápoltak. Ennek megfelelően tisztelték a bátor kutyákat, akik megbirkóztak ezekkel az óriási állatokkal.
A természet ritka kincse
A hokkaido az ázsiai világ egyik legrégebbi kutyafajtája, és a japán sziget kulturális örökségének része. 1937-ben a hokkaidót „a természet emlékművének“ nyilvánították, és azóta elismert és védett fajta.
A sziget nehezen hozzáférhető régióinak köszönhetően a kutyák évszázadokon keresztül megőrizték „tiszta vérüket”. Ellentétben az akita inuval vagy a shiba inuval, amelyek már régóta Európában élnek, a hokkaido még mindig nagyon ritka kutyafajta, amelyet alig látni a hazáján kívül.
A hokkaido örökbefogadása
Hol találok valódi hokkaidót?
E ritka japán kutyafajta iránt érdeklődőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a megfelelő tenyésztő megtalálása és az egészséges kiskutyára való várakozás igen hosszadalmas lehet. Nem ritka, hogy külföldre kell utazni, hogy beteljesüljön az igazi hokkaido iránt táplált vágy. Az is nehezíti a helyzetet, hogy Európában alig van olyan kutyaklub, amely erre a japán fajtára szakosodott, és segíthetne a tenyésztők felkutatásában. Ennek ellenére például Dániában, Hollandiában, Franciaországban, Észtországban, Németországban és Svájcban van néhány rajongó, akik e különleges kutyák tenyésztésével foglalkoznak.
Honnan ismerhetem fel a megfelelő tenyésztőt?
Aki végre talált kutyát, természetesen azonnal „lépni akar“. De egy kutyát nem úgy veszünk, mint egy pár cipőt – főleg nem egy hokkaidót. Nemcsak arra a kérdésre kell jól megfontolni a választ, hogy alkalmasak vagyunk-e ennek az igényes vadászkutyának a tartására, hanem arra is, hogy maga a tenyésztő alkalmas-e. A megérzés mellett a látottaknak is passzolniuk kell. Mekkora tapasztalattal rendelkezik a tenyésztő? Az FCI (Nemzetközi Kínológiai Szövetség) szabványa szerint tenyészt? Hogyan választja ki a tenyészállatokat? Beoltották a kölyökkutyákat, és rendelkeznek a szükséges „papírokkal“? Bizonyítja-e a törzskönyv, hogy az állatok egészségesek, és hogy nem történt beltenyésztés?
Egészség
Valójában egy esetleges beltenyésztés nem kizárható az európai hokkaido tenyésztőknél, mivel a fajta ritkasága miatt nagyon kevés a tenyészkutya. Ezért reális veszély a nemkívánatos örökletes betegségek kockázata. A törzskönyvet mindenképpen érdemes alaposan megvizsgálni, így talán elkerülhetőek a kellemetlen meglepetések. A beltenyésztéstől eltekintve a hokkaido kutyák nagyon robusztusak és ellenállóak a tipikus kutyabetegségekkel szemben. Az egészséges állatok várható élettartama 9 és 15 év között van.
A jó genetika mellett a táplálkozás is döntő hatással van a kutya egészségi állapotára. A farkas leszármazottaiként a kutyák ragadozó állatok, azaz húsevők – ez a hokkaidóra is igaz. Ez az különleges kutya nagyon szereti a halat. Hazájában, Japánban, ahol hagyományosan még mindig halászatra használják, nagy ügyességgel és gyorsan fogja meg az ívóhelyekre tartó lazacokat. Ezt persze nem mindig fogadják szívesen – a hokkaido ugyanis először megeszi a kifogott halat, és csak akkor engedi át zsákmányát, miután már jóllakott.
Alapvetően az eledel mennyiségét a kutya igényeinek és testsúlyának megfelelően kell meghatározni. Bár a fajtastandardban nincsenek súlyra vonatkozó előírások, a testsúlynak mindig arányban kell állnia az állat méretével. A japán hokkaido atletikus és erős alkata mindenesetre könnyen felismerhető. Érzi a kutyája bordáit még a vastag bundán keresztül is, anélkül, hogy nagyon nyomkodnia kellene? Akkor a kutya súlya valószínűleg az optimális tartományba esik. Ha viszont a bordák feletti zsírréteg annyira vastag, hogy az alatta lévő csontokat már nem tudja kitapintani, akkor a kutya valószínűleg túlsúlyos, és mindenképpen fogynia kell, hogy elkerülje az egészségügyi veszélyeket. A kutya viszont túl sovány akkor, ha a bordáit távolról is látja anélkül, hogy az állatot megtapogatná.
Táplálás
A kutya táplálékának mennyisége természetesen nem kizárólag a testsúlytól függ. Az adott kutya életkora, egészségi állapota és aktivitási szintje szintén döntő az energia- és tápanyagszükséglet meghatározásánál. Általában egy felnőtt hokkaido napi táplálékszükséglete kb. 300 g hús (vagy hal), 140 g zöldség, valamint kb. 100 g rizs vagy tészta. Ezt a mennyiséget naponta két étkezésre kell elosztani – az étkezések között a kutya nem kaphat ennivalót. A jutalomfalatokkal is takarékosan kell bánni, és mindig bele kell számolni a napi eledelmennyiségbe. A kutyának emellett mindig szüksége van friss ivóvízre.
Ápolás
A hokkaido bundáját rendszeresen (kb. hetente kétszer-háromszor) gyengéden át kell kefélni. A vedlés ideje alatt naponta vegye elő a kefét, hogy megszabadítsa kutyáját a kilazult szőrszálaktól. Ezenkívül hetente kb. egyszer vagy kétszer tisztítsa meg a négylábú barát füleit és fogait. A sérülések elkerülése érdekében a karmokat is rendszeresen vágni kell. A hokkaidót alig kell majd fürdetni – először is, mert maga is szeret a folyókba vagy tavakba ugrani és ott fürdeni, másodszor, természeténél fogva nagyon tiszta, harmadszor pedig a bőr saját védőgátját nem szabad a túl gyakori fürdetéssel vagy akár a kutyasamponnal veszélyeztetni.
Készen áll a hokkaido tartására?
A megfelelő tápláláson és ápoláson túl azonban a legfontosabb kérdés, hogy Ön tulajdonosként megfelel-e a kutya igényeinek kielégítésére. A hokkaido azok közé a meglehetősen igényes fajták közé tartozik, amelyek nem elégednek meg egy kis városi lakással és egy-két rövid „sétával”. Ennek a japán kutyafajtának rendkívül sok mozgásra és aktivitásra van szüksége. Ha nem használja vadászatra kutyáját, mindenképpen gondoskodjon elegendő alternatíváról. A természetben tett hosszú kirándulások, a patakban vagy tóban történő rövid fürdőzések, vagy a változatos és izgalmas feladatokkal gazdagított séták minden hokkaidót tartó gazdi kötelező programjához tartoznak.
Magától értetődik, hogy egy ilyen kutya nem való városi lakásba. A hokkaidót leginkább természetközeli helyen érdemes tartani – egy vidéki, vagy még jobb esetben hegyvidéki ingatlan saját nagy kerttel alapkövetelmény e kutya tartásához. Ez azonban messze nem az egyetlen követelmény. A tapasztalat, a sok szabadidő és a hajlandóság arra, hogy valaki teljes egészében ennek a bájos, de néha bonyolult kutyának szentelje az életét, szintén a csomag része.
Engedelmes, emberbarát és teherbíró. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést. Ha labrador kölyök kutya örökbefogadásán gondolkozik, mindenképpen olvassa el cikkünket. Szó lesz az alábbiakról: labrador rossz tulajdonságai, labrador vérmérséklet, labrador betegségek, labrador nevelése, labrador tartása stb.
A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.
A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.
