Ennek a kutyának a hivatalos és igencsak hangzatos neve: Cão de Água Português, magyarul: portugál vízikutya vagy röviden portie. A fajta az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségre tett szert – úgy Európában, mint az USA-ban. Ha valaki egy élénk-eleven, ám önfejű kutyát keres, életre szóló barátra lelhet a portie-ban.
A sportos négylábú legtöbbször akkor igazán feltűnő, amikor tipikus oroszlánsörényben pompázik: testének elülső részét hullámos, hosszú, sörényszerű szőrzet fedi – míg a hátsó testfél szinte teljesen leborotvált, egészen a farokcsúcsig, s a hosszú szőr úgy díszíti a kutyát, mint ahogyan egy oroszlán kinéz. A mindennapokban azonban praktikusabb, ha az állat szőre teljes testén egyenletesen hosszú, így azután gyakorta találkozhatunk feltűnésmentes, megnyírt portugál vizikutyákkal is. Max. 57 cm-es marmagasságukhoz max. 25 kg-os testsúly társul. A nőstények a maguk 52 cm-ével valamivel könnyebbek. Ezek a lelógó fülű vízikutyák mindenekelőtt fekete és barna színben fordulnak elő, de foltosak is lehetnek. A fehér részaránya nem lehet több 1/3-nál. A hosszú, hullámos szőrű variáns mellett rövid- és göndör szőrű példányok is léteznek.
A portugál vízikutya története
Halászból családi kutya
A Cão de Água Português ősei vélhetően még a Krisztus előtti időkben kerültek kereskedőkkel az Ibériai-félszigetre, ahol aztán évszázadokkal később többek között más pásztorkutyákkal kereszteződtek. Ezek a vízkedvelő négylábúak ott voltak a felfedező utakon, s szállították a híreket a flotta hajói között. Tradicionális módon segítették a portugál halászok mindennapi munkáját: kísérték a csónakokat, őrizték a már kifogott halat, kimentették a vízbe esetteket, visszahordták az elmenekült halakat. Ám a technika egyre nagyobb térnyerésével folyamatosan csökkent az igény ezekre a vízi mindenesekre, s Portugália vízi kutyái a XX. században kétszer is a kihalás szélén álltak. Erről tanúskodik egy, az 1970-es Guinness rekordok könyvébe tett bejegyzés is, amely szerint akkortájt a portugál vadászkutya volt a világ legritkább kutyafajtája a maga 50 példányával.
Az elkötelezett és lelkes amerikai valamint portugál kutyabarátoknak hála, a fajta mégis túl tudta élni ezeket a nehéz időket. Manapság folyamatosan növekszik a portie-k száma, részben még jobban is, mint ahogyan az kívánatos lenne, mivel sajnos egyre több hozzá nem értő is szeretne pénzt keresni az attraktív bevételt ígérő, sármos fajta tenyésztésével. Európában főként Skandináviában él sok portugál vízikutya, de a világ legnagyobb portie-állománya az USA-ban található, ahol 10.000 felettire becsülik a fajta képviselőinek számát. Ehhez a nagy kedveltséghez nagy mértékben hozzájárult az egykori amerikai elnök, Barack Obama Bo és Sunny nevű két portugál vízikutyája is.
A portugál vízikutya jelleme és nevelése
A bozontos kinézet megtévesztő lehet, s elrejtheti azt a tényt, hogy a Cão de Água Português meglehetősen önfejű, makacs és erős temperamentumú négylábú. Hajlamos territoriális viselkedésre, s a szabvány szerint harcias kedvű, ellenszegülő. Így a fajta a harmonikus együttélés kialakításához konzekvens nevelést igényel. Viszont ezt ellensúlyozza a fajta számos előnyös tulajdonsága: a portie igénytelen, szerény, lojális és mindenekelőtt nagyon okos, és bármikor kész az általa szeretett emberekkel közös élmények, új kalandok megélésére.
Kemény, akaratos kis kobakja ehhez igazodó, okos nevelést követel – széles látókörrel párosulva: ez a kutya egyértelmű meghatározást kíván, hogy hol a helye a rangsorban, különben újra és újra meg fogja próbálni úgy alakítani programját, ahogyan az neki tetszik. Vele szemben semmi helye a keménykedésnek, az csupán elbizonytalanítaná ezt az okos, dörzsölt kutyát. Ami viszont fontos: a konzekvencia: az egyszer bevezetett szabályokat a falka minden tagjának be kell tartania – kivétel nélkül, és függetlenül attól, hogy milyen kedves szempillantásokat tud vetni egy portie, aki bizony, kérem szépen, éppenséggel az ágy közepén szeretne magának helyet kapni. Ezért aztán még a kutya beköltözése előtt tisztázza a családtagokkal, mit szabad az állatnak, és mit nem, hogy mindenki ahhoz tarthassa magát.
A többi kutyafajtával való játék-foglalkozásoknak valamint a kutyaiskola tátogatásának több óra esetén van értelme, de a portugál vízikutya különösen sokat profitálhat a fajtársaival való játékos együttlétből és tanulásból, mivel esetében a szabályok kiadós bevésésére, hathatós szicializációra van szükség – úgy emberekkel, mint kutyákkal -, hogy felnőtt korában ne váljon különccé és hóbortossá. S azt se tévessze szem elöl, hogy egy ilyen agilis sportbarát, mint ez a kutyus, csak akkor tudja megmutatni a jólnevelt oldalát, ha megfelelőképp leterhelt, s kellő elfoglaltságban van része.
Napjaink Cão de Água Português kutyája kereken 50 kutya meglehetősen szűk génállományával bír. Ezekkel a kutyákkal vitték tovább a fajtát a XX. század 70-es éveiben. Ennek következtében azután halmozódva fordult elő néhány örökletes betegség, amelyek azonban manapság már jól kontrollálhatók. Mindenekelőtt: az egészséges portugál vízikutya alfája és omegája a felelősségteljes tenyésztő, aki a megfelelő know how birtokában ténykedik, s állatait megfelelőképpen megvizsgáltatja, mielőtt azokat pároztatná. Egy génteszt segítségével pl. kizárható a progresszív retina-atrópia kiváltotta vakság kockázata – ugyanis ez az autoszomális recesszív betegség klinikailag egészséges szülőknél is kialakulhat, ha azok egyike hordozó. Ugyanígy génteszttel száműzhető a juvenile dilatative cardiomyopathie szívbetegség, valamint a gangliosidose (egyfajta lipid-raktározási rendellenesség) veszélye. Sok más négylábúhoz hasonlatosan a portugál vízikutyákat is gyakrabban érinti a csípőízületi diszplázia (HD).
Ennek elkerülésérére a tenyésztőnek gondoskodnia kell a megfelelő vizsgálatok szülőállatokon történő elvégzéséről, ugyanakkor azonban a megelőzés nem csupán a tenyésztő felelőssége, hanem a kutyatartóé is, akinek pedig ügyelnie kell arra, hogy a kutya mindig a korának megfelelő mozgást végezze. Az ízületeket ugrásokkal vagy gyors futással különösképp igénybe vevő sportágakat leghamarabb a kutya 15 hónapos korában szabad csak elkezdeni. Egy egészséges Cão de Água Português 14 évig is elélhet.
A portugál vízikutya etetése
Legyen az nedveseledel vagy száraztáp: a minőségi és egészséges kutyatáp legfőbb alkotóelemének a húsnak kell lennie. Ezért aztán válasszon minőségi fehérjéket tartalmazó eledelt – gabona, de főleg cukor nélkül! Ha egy kölyökkutyát költöztet otthonába, eleinte adja neki továbbra is azt az eledelt, amit megszokott, s ha változtatni akar, az átállás csakis fokozatosan, lépésről lépésre történjen, hiszen a kicsinek a környezetváltozással együtt az új táplálékra való áttéréssel is meg kell küzdenie. Ha a kölyök már otthon érzi magát Önnél, egyre többet keverhet az új eledelből a régi közé.
A jó minőségi eledel legfőbb ismertetőjele, hogy összetevőlistája élén a hús áll. Ez a snackek esetében is a jó minőség záloga – vagyis kerülje a finomságok esetében is a gabona- és búzatartalmú termékeket! Kiváló alternatívát kínálnak a fogápoló kutyasnackek, a szárított rágnivalók – így pl. a marhafülek vagy húsfalatok, s ráadásul ezeket a kutyák rendkívül ízletesnek is találják. Mindig figyeljen oda arra, hogy kedvence tápláléka energiaszükségletéhez igazodjon, s redukálja le az eledeladagokat – még mielőtt portugál vízikkutyája kis dagiba menne át. Friss ivóvíz pedig mindig álljon a kutya rendelkezésére.
A portugál vízikutya ápolása
Egy kiállítási Cão de Água Português igen mély benyomást kelt, de emögött igencsak sok munka van. Ha Ön nem szeretné kiállításra vinni kutyáját, a kutya ápolása ugyan kevesebb időt igényel, ám ezt sem szabad alábecsülnie: egy portie számára elengedhetetlen a rendszeres szőrápolás. Hetente egy-két alkalommal át kell fésülnie ill. kefélnie a szőrét. Ehhez szükséges egy ritkább és egy sűrű fogó fésű valamint kefe. Ami pedig a vágást illeti: dönthet a klasszikus oroszlánsörény mellett is, de egyszerűen csak le is rövidítheti kutyája szőrét. Ezt a kevesebb ápolást igénylő variációt nevezzük retriever clip-nek.
Ha nem szeretné kutyáját pár havonta kutyafodrászhoz vinni, önmaga is megnyírhatja Cão de Água Português kutyáját egy minőségi nyírógép segítségével. Ne feledkezzen meg arról sem, hogy rendszeresen levágja a kutya mancsai közötti szőrt egy speciális, hegyein lekerekített mancsszőr-vágóval, s közben vizsgálja meg az állat karmait is, s ha túl hosszúak lennének, rövidítse le azokat! Szüksége setén meg is fürdetheti portie kutyáját – ehhez hosszú szőrű fajtáknak való sampont használjon, azonban figyelem: öblítő alkalmazása nem mindig ajánlott, mert a túl puha szőr könnyebben gubancolódik. Ez megmutatkozik a fajta szőrzet-variációiban is: a durvább szőrzetű példányok bundája kevésbé gubancolódik, csomósodik.
Elfoglaltság és kutyasport a portie számára
Unalmas garantáltan nem lesz az élet egy portie mellett: ez a vállalkozó kedvű négylábú szinte mindenféle mókára kapható. És ezt Önnek még támogatnia, segítenie is kell, hiszen a portie kísérő kutyaként sok feladatot igényel, hogy úgy testét, mint szellemét trenírozza. S ennél a sokoldalú kutyánál igen sok lehetőség adódik a változatos leterhelésre: a portie-k kedvelik az agility sportot, melynek gyakorlása közben különféle akadályokat kell legyőzniük – mégpedig hibamentesen és tempósan. De ezeknek a mozgáskedvelő, sokmindenben ügyes kutyáknak kedvelt sportág a dogdance – azaz kutyatánc, a flyball, különféle trükkök, mutatványok, de az obedience is szóba jöhet. A portie értékes közreműködő lehet kereső- és mentőkutyaként is, ugyanúgy kiváló terápiás kutya is lehet – ha megszerezte az ezekhez szükséges képesítést.
Ha valakinek vízikutyája van, természetesen különös helyet foglal el az elfoglaltságok között a vízben végzett mozgás és feladatok. Portugáliában és az USA-ban még néhány vízi versenyt is rendeznek ezeknek az ambiciózus úszóknak: ezek középponti témája az apportírozás és a búvárkodás. Ha ez felkeltette figyelmét, informálódjon ezekről a „water trial“ rendezvényekről, melyek kapcsán egy portie-tulajdonos minden bizonnyal sok inspirációt szerezhet. Valamennyi sportág esetében érvényes: csakis mértéktartóan trenírozza kutyáját – aktuális korához és állapotához igazítva!
Ha Önnek már vannak kutyás tapasztalatai, s olyan négylábú kísérőt tud maga mellé elképzelni, amelyik igen aktív (családi) életre alkalmas, s bizony megvan a saját akarata, s használja is kis okos fejecskéjét, akkor a portugál vízikutya optimális választás lehet, s kölcsönösen gazdagítani tudják egymás életét. A gyerekekkel vagy háziállatokkal – így pl. macskákkal – együtt élő kutyusokat eleve ennek megfelelően kell nevelni, hogy az együttélés szabályai, feltételei jól bevésődhessenek. Ha ez így történik, a portie igen jó partner lehet gyermeke számára, s nagyon szívesen játszik, hancúrozik, bolondozik vele. Természetesen soha nem szabad vele egyedül hagyni a gyermeket, s arról is gondoskodni kell, hogy a kutya félre tudjon vonulni, ha megelégelte volna a mókát. És ne feledjük: egy házi kedvenc foglalkoztatásának a felelőssége mindig a felnőttek kezében van.
Vagyis már jó előre tervezze be azt az időt, amit naponta a portie-val tölt majd – játékkal, a friss levegőn tett közös sétával, de a rendszeres ápolással is. Apropó ápolás: a portugál vízikutya csak kevéske szőrt hullajt, ami azért nem garancia arra, hogy hipoallergén lenne. Ha valamelyik családtag esetén fennáll az állatszőr-allergia esélye, kérje ki állatorvos tanácsát, s az allergia-gyanús családtaggal együtt tartózkodjon minél többet olyan környezetben, ahol már van egy ilyen kutya – még a portie Önökhöz való beköltöztetése előtt! Ez az attraktív kutya akár egy tágasabb városi lakásban is tartható, ám nem való azoknak, akik inkább amolyan szobában lustálkodós fajták.
A portie számára optimális egy szökés-biztosan körbekerített kert, ahol szabadon kitombolhatja magát, ill. egy nagyobb zöld terület közelségében lévő ház, hogy a természet tartogatta rejtelmeket együtt felfedezhessék. Mivel ez a fajta meglehetősen önfejű, makacs, nem igazán javasolható kezdő kutyatartó kezei közé. Ha valaki mégis minden előzetes tapasztalat nélkül magához vesz egy portie-t, feltétlenül el kell vinnie kedvencét a a többi kölyökkel való, közös játékfoglalkozásokra és kutyaiskolába, a gazdinak pedig intenzíven bele kell ásnia magát a kutyanevelés egyszeregyébe. Sokat segíthetnek a más, tapasztalt portie-tartókkal folytatott beszélgetések is.
Hol találom meg a számomra megfelelő portugál vízikutyát?
A Cão de Água Português nem tartozik a gyakran látható kutyafajták közé. De még ha esetleg várakoznia is kell, vagy hosszabb utat megtennie a vásárlás érdekében, mindig invesztáljon elegendő időt a megfelelő tenyésztő kikeresésébe – s végezetül szánjon elegendő pénzt a vételárra! Mivel a Cão de Água Português az utóbbi évek során egyre népszerűbb lett – Németországban pl. 15 évvel ezelőtt egyetlen almot sem jelentettek, manapság pedig több mint 100 kölyök születik évente -, sajnos a komolytalan tenyésztők száma is emelkedett. Messziről kerülje el az állatkereskedőket vagy hobby-szaporítókat, akik többféle kutyafajtát is tenyésztenek!
Az ilyen jellegű kijelentés, hogy „nem is kell egy kutyának papír, ha magunk tenyésztjük“ a komolytalanság bizonyítéka. Mert hogy egy FCI-hez tartozó ebtenyésztő egyesület származási bizonyítványa a minimális feltétele annak, hogy egy igazi, fajtatiszta portie-t kapjon. Nem létezik olyan komoly tenyésztő, aki lemondana az ilyen dokumentumokról, miközben nagy szaktudást és sok időt fektet abba, hogy egészséges, a típusjegyeket hordozó és erős jellemű kiskutyái legyenek. Látogassa meg otthonában a tenyésztőt, s így benyomást szerezhet a szülőállatokról, a kölykök környezetéről, s folytasson beszélgetést a fajtáról a tenyésztővel! A kölykök leghamarabb 8 hetes korukban költözhetnek új otthonukba, s addigra már többször átesnek féregtelenítő kúrán, s megkapják a kellő védőoltásokat. Azt követően is feltétlenül tartsa be a szükséges oltások terminusait!
Ha pedig egy már felnőtt portie-t szeretne otthonába költöztetni, először szép nyugodtan nézzen szét a környékbeli állatotthonokban! Ott esetleg ráakadhat egy olyan, szintén sportos és erős jellemű kutyusra, amelyik szívesen a „mancsai köré“ csavarná Önt, s örömmel megosztaná Önnel az otthonát. Emellett az interneten való keresés is eredményt hozhat – olykor feltűnnek új otthont és szerető gazdit kereső fajtatiszta portie-k – meg persze sármos keverékek is. Ilyen esetben mindig alaposan érdeklődjön az állat előélete után, ha pedig külföldről szertene örökbe fogadni, feltétlenül járjon utána már jó előre az ezzel kapcsolatos előírásoknak, szabályoknak és feltételeknek!
Sok kedves élményt és örömöt kívánunk Önnek sokoldalú Cão de Água Português kutyájával!
Engedelmes, emberbarát és teherbíró. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést. Ha labrador kölyök kutya örökbefogadásán gondolkozik, mindenképpen olvassa el cikkünket. Szó lesz az alábbiakról: labrador rossz tulajdonságai, labrador vérmérséklet, labrador betegségek, labrador nevelése, labrador tartása stb.
A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.
A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.
