A Schnauzer –másnéven Közép Schnauzer vagy Standard Schnauzer- egy jellegzetes bajusszal és sűrű szemöldökkel rendelkező közepes méretű kutya. Élénk természete és figyelemreméltó belső nyugalma miatt sokoldalú és öntudatos kísérőnek bizonyul.
A Schnauzerek családjában, melybe az Óriás Schanuezer és a Törpe Schnauzer is tartozik, a Közép Schnauzer képviseli az eredeti típusú fajtát. Hosszú története és népszerűsége ellenére, különösen hazájában, Németországban mai napig megőrízte rusztikus megjelenését és komikus jellemét.
Sokoldalú négylábú
A Schnauzerek nagyon sokoldalú személyiséggel rendelkeznek, melyben sok látszólag egymásnak ellentmondó tulajdonság is megfér egymás mellett. Rendkívül élénk, de belül nagyon kiegyensúlyozott, ragaszkodó ugyanakkor önfejű is, bátor és éber, ugyanakkor játékos is. Ez a sokoldalúság teszi őt olyan alkalmazkodóvá, hogy hűséges családi kutyaként, rettenthetetlen házőrzőként, vagy kitartó munkakutyaként is jól érzik magukat. Fontos feltétel, hogy olyan szuverén gazdája legyen, aki a Schnauzer különböző tulajdonságait megfelelően tudja kezelni.
Sportoló, játszópajtás és fafejű
Egy Schnauzer tulajdonosának tisztában kell lennie azzal, hogy kutyája természeténél fogva rendkívül élénk temperamentummal bír, mely hatalmas kitartással párosul. Rendszeres séta és valamilyen kutyaiskola felkeresése mindenképpen szerepeljen a napirenden. A nem eléggé leterhelt kutyák gyakran nem kívánatos viselkedési formákat vesznek fel. Amint olyan érzésük van, hogy gazdájuk nincs a helyzet magaslatán, erős öntudatuknak és eszüknek köszönhetően szeretnek egyeduralomra törni és az irányítást magukhoz ragadni. Egy olyan tulajdonos, aki mind szellemileg mind fizikailag képes lefoglalni Schnauzerjét, emellett szeretetteljes következetességgel irányítja, készségesen követni fogja őt. Megfelelő neveléssel ragaszkodó és engedelmes kutyává válnak, akik hűen kitartanak családjuk mellett.
Éber családi kutya
A Schnauzerek szeretik az embereket, legszívesebben mindig velük lennének. Jóindulatú és játékos kutyaként különösen jól megértik magukat a gyerekekkel. Magától értetődő, hogy ezek a társaságot kedvelő négylábúak alkalmatlanok arra, hogy tartósan egyedül legyenek vagy kennelben tartsák őket. Nagyfokú éberségüknek és az idegen emberekkel vagy helyzetekkel szemben táplált egészséges bizalmatlanságuk miatt a Schnauzerek nem csak családi kutyának ideálisak, hanem kiváló házőrzők is, akik veszély esetén bátran és rendíthetetlenül védik a hozzájuk tartozó embereket, ám sohasem túl agresszíven vagy idegesen reagálnak.
A Schnauzer legszembetűnőbb ismertetőjegyének kétségtelenül a dús szemöldöke és erős bajusza számít. A német pincsitől –melybe eredetileg a Schnauzer is tartozott- leginkább durva szőrzete különbözteti meg. A sűrű aljszőrzetet borító kemény, dróthatású fedőszőrzete a mai standardleírás szerint fekte és só-bors színben fordul elő. A sötét vasszürkétől az ezüstszürkéig terjedő színárnyalat megengedett. Mindegyik színvariációban a kutyának sötét maszkkal kell rendelkeznie, mely harmonizál a bundája színével és erősíti a Schnauzerre jellemző megjelenést.
Különbségek a Törpe- és Óriás Schanuzerekhez képest
Ahogy neve is mutatja a Közép-Schnauzer a közepes méretű kutyák közé tartozik. Marmagassága 40-50 cm és átlagosan 14-20 kg a súlya. Legfontosabb megkülönböztető jegye a Törpe- és az Óriás-Schnauzerhez képest a mérete, mivel jellemükben elég hasonlóak. A Közép-Schnauzer felel meg leginkább az ősi formájának, mivel fajtájának eddigi története alatt jelentősen nem változott meg. Bár frizurája és színe valamint fej- és hátformája némileg módosult, eredeti rusztikus kinézetét megőrizte.
Erős testalkattal rendelkező természetesen rusztikus fickó
A rusztikus külsejét a „durva szőrű pincsi“ – ahogy eredetileg nevezték ezt a fajtát- elsősorban kemény, durva és mérsékelten hosszú bundájának köszönheti, mely se nem bozontos se nem hullámos. Kompakt, négyszögletű és izmos testéhez erős és hosszúkás koponya tartozik. V-alakú behajlított fülei magasan tűzöttek és a fejhez simulnak. Manapság jellemző rá a lejtett hát és a középmagasan tűzött szablya- vagy sarlóalakú farok.
Története
A Schnauzer, eredetileg a pincsik durvaszőrű változata, dél-németországi térségből származik és bizonyíthatóan legalább 500 éve létezik. „Patkányfogóként“ segített a patkányok, egerek és más kártevők távoltartásában gazdájuk istállóiban vagy pajtáiban. Nem csak a rágcsálókat vette hangos ugatással üldözőbe ez a robusztus és bátor kutya, hanem olyan rablókat is, akik az udvart megközelítették. Ennek köszönhetően a 19. század végén Dél-Németországban szinte mindenhol megtalálható volt ez a különösen megbízható és sokoldalú „istállópincsi“. Nagy mértékű kitartása, ébersége valamint szoros kapcsolata a lovakkal, -akiknek közelségében a pincsi jól érzi magát-, másik feladatot is rótt rá: az utazók őrzése. Naphosszat kísérte a kocsikat erdőkön-mezőkön át vezető hosszú útjukon és megvédte őket a rajtaütésektől. Gyakran már a puszta ugatásuk is elegendő volt, hogy a támadókat elijessze.
A paraszti kutya a wüttembergi kutyatenyésztő Max Hartensteinek köszönheti, hogy az istállópincsből elismert fajtatiszta kutyává avanzsált, aki 1882-ben kezdett el foglalkozni a Schnauzer tudatos tenyésztésével. 13 évvel később, 1895-ben Nordhausenben alapították meg az első fajtaclubot, ami a pincsi-fajták valamennyi változatát gondozták és a szőrzet állapotától függően „simaszőrűnek“ (ma a Német Pincsi) vagy „durvaszőrű pincsinek“ (ma a Schnauzer) nevezték őket. A Münchenben 1907-ben alapított Bajor Schnauzer-Klub kezdeményezése nyomán szétválasztották a két fajtát és adták a durva szőrű kutyatípusnak a ma is ismert „Schnauzer“ nevet. Nagy testvérétől, az Óriás Schanuzertől, és kistestvérétől, a Törpe Schnauzertől megkülönböztetendően „Közép Schanuzernek“ is hívják.
Annak ellenére, hogy önálló fajtaként ismerik el, az FCI standradért is felelős német „Pincsi-Schnauzer-Klub 1985“ ma is közösen tartja nyilván a Schnauzert és a Pincsit. A Fédération Cynologique International (FCI) szövetségben háromféle Schnauzer (Törpe, Közepes és Óriás) rendelkezik önálló fajtaleírással. A Közép Schnauzer 182-es standardszámmal rendelkezik és a 2-es csoport „Pincsik és Schnauzerek“ 1-es szekciójába tartozik. Bár kezdetben a Közép-Schnauzer nagyon kedvelt volt, az 1930-as években az Óriás-Schnauzer megelőzte a népszerűségi ranglistán. A második világháború után ismét nagy rajongótárbora lett elsősorban a Törpe-Schnauzereknek.
Tenyésztése és egészségi állapota
Míg néhány kétes tenyésztő, különösen az USA-ban, feltűnő frizurával látta el és puszta show-kutyává degradálta, a Közép Schnauzert az ilyen divatos tenyésztési trendek teljesmértékben megkímélték. A legtöbb Schnauzer-tenyésztőnek derék természete és jó egészségi állapota áll a középpontban, így nála megmaradt az eredeti, Schnauzerekre jellemző rusztikus külső, kitartás, belső kiegyensúlyozottság.
El a kezekkel az olcsón kínált édes kölyköktől.
Természetesen a Schnauzer-tenyésztők között is akadnak „feketebárányok“, akiknek elsősorban az extravagáns külső és a gyors nyereség számít és kevésbé az egészségi állapot és stabil jellem. Ha Schnauzer vásárlásán gondolkodik, jól gondolja át melyik lelkiismeretes tenyésztőt választja. Azokat a tenyésztőket, akik papírok nélkül, az Interneten édes fotókkal illusztrálva vagy rendkívül olcsón kínálják a kölyköket, miközben nem érdekli őket, hogy milyen kezekbe kerülnek, mindenképpen húzza ki a listáról. Ha új családtagként egy egészséges és jól szocializált kutyára vágyik, náluk biztosan nem jó helyen jár.
Hogyan találom meg a megfelelő Schnauzer-tenyésztőt?
Első lépésként jó, ha a legközelebbi hivatalos fajtaclubhoz fordul, ahol a bejegyzett tenyésztőkről, aktuálisan várható kölykök születéséről és általában a fajtáról tájékozódhat. Mivel a Schnauzerek számos jellegzetes tulajdonsággal rendelkeznek, minden tenyésztő máshova helyezi a hangsúlyt, ami tenyésztőről-tenyésztőre változhat. Van olyan, aki inkább kitartó és robusztus munkakutyaként tekint rá, mások inkább a fajta szociális és családba jól integrálható tulajdonságait támogatják, mint a jókedély és tanulékonyság. Egy kölyök vásárlása előtt ismernie kell, hogy milyen elvárásokat támaszt Schnauzerével szemben, és vajon azok passzolnak-e a tenyésztőével.
További szempontok, melyek egy komoly tenyésztőre utalnak:
A tenyésztő otthonában fogadja és készségesen megmutatja a tenyészhelyet és az anyaállatot. A már megszületett kölyköket gyakran nem mutatják meg az első látogatáskor, hogy elkerüljék az elhamarkodott vásárlást, amikor megpillantják a cuki kutyusokat.
A tenyésztő tartja magát a hivatalos tenyésztési előírásokhoz és rendelkezik minden, hivatalos FCI-logoval ellátott papírral. Kutyáinál elvégeztette az összes előírt egészségügyi vizsgálatot és adott esetben további fakultatív teszteket is csináltatott. Minden kutya oltott és chippel ellátott.
A tenyésztő alaposan kikérdezi Önt élethelyzetéről és utánajár, hogy szóba jöhet-e Schnauzer tulajdonosaként. Ide tartoznak a családjára, foglalkozására, egészségi állapotára és lakhelyére vonatkozó kérdések. Ezen kívül azt is szeretné tudni, hogy tisztában van-e a fajta jellemzőivel és tartásával kapcsolatos elvárásokkal.
A tenyésztő nem akarja mindenáron Önre sózni a kölyköket. Szeretetteljes, felelős szakemberként szeretnék, hogy az utódok jó kezekbe kerüljenek.
Szakavatott tenyésztőktől származó fajtatiszta kutyák egyik nagy előnye az egészségi állapotuk. A tenyésztést megelőző átfogó egészségügyi tesztek csökkentik az örökletes betegségek kockázatát. A Schnauzer tehát továbbra is egészséges és robusztus kutyafajta, amelynél általában nem kell aggódnia súlyos egészségügyi problémák miatt.
Milyen fajtaspecifikus betegségek fordulhatnak elő?
A többi közepes vagy nagy termetű kutyához hasonlóan a Közepes Schnauzernél is előfordulhat a csípő ízületi diszplázia (HD). A csípő vizsgálata ezért minden tenyésztett állat számára kötelező. Ezen kívül a Schnauzerek hajlamosak a tumorra, mely elsősorban a lábujjakon vagy szájnyálkahártyán fordul elő. A szembetegségek (PRA (progresszív retina atrófia) valamint szívbetegségek is ismertek a Schnauzereknél. Vegye figyelembe, hogy az ivartalanításra csak egészségügyi indokkal kerülhet sor, mivel a beavatkozást követően az átlagnál több Schnauzer küzd túlsúly- és vizelettartási problémákkal.
Egy Schnauzer egészsége természetesen nem csak attól függ, hogy milyen tenyésztőtől vásároltuk. Tulajdonosként Ön is jelentősen befolyásolhatja háziállata egészségügyi állapotát. Ebbe a fajta igényeinek megfelelő gondozás mellett a kiegyensúlyozott, négylábúját minden létfontosságú tápanyaggal ellátó egészséges táplálkozás is beletartozik, mely nagyban támogatja vitalitását. Az, hogy milyen tápanyagokra van szüksége kutyájának, kevésbé a fajtájától, sokkal inkább életkorától, mozgásigényétől és súlyától függ. A kölyköknek és a növésben lévő kutyáknak más eledelre van szükségük mint a felnőtt vagy szeniorkorú kutyáknak, akik már higgadtabbak, kevesebbet mozognak, ezért más összetételre van szükségük a fiatal kutyákhoz képest, akik naponta több órát is eltöltenek a kutyafuttatón.
Mennyi eledelre van szüksége a Schnauzernek?
Irányadóként testsúlykilogrammonként mintegy 15 g hússal, 7,7 g zöldséggel és 7,5 g rizzsel számolhat. Ennek megfelelően egy 15 kg-os Schnauzernek naponta kb. 230 g húsra van szüksége. Akkor is ha kutyája továbbra is nagyon koldul, tartsa magát a tenyésztő vagy azállatorvos által javasolt eledelmennyiséghez. Néhány Schnauzer „egészséges étvággyal“ rendelkezik és helytelen táplálás következtében túlsúlyt szedhetnek fel, mely számos egészségügyi problémához vezet. Arra a kérdésre, hogy száraz vagy nedves eledellel, saját készítésű, esetleg nyers táplálékkal etesse alapvetően nincsenek korlátozások. Minden táplálási formának meg van az előnye és a hátránya is, végsősoron az Ön beállítódásától és lehetőségeitől függ. A nedves eledel esetén számoljon azzal, hogy valószínűleg sok ráragad a bajuszára.
Ápolása
A Schnauzer drótszőrű, kemény bundájának ápolásra van szüksége. Az erős bajusz- és póniszőrzetet rendszeresen ki kell fésülni, hogy eltávolítsuk belőle a szennyeződést és elkerüljük a csomósodást. Egyébként elég ha évente 2-3-szor megnyírja, melynek módját speciális tanfolyamon sajátíthat el vagy elviheti Schnauzer-bunda nyírásában tapasztalattal rendelkező kutyakozmetikába is.
Nekem való a Schnauzer?
Pozitív jelleme, strapabíró egészsége és mérsékelt ápolási igénye miatt a Schnauzer egy kedvelt családi kutyának számít. Ha új családtagként egy Schnauzerre vágyik, van még néhány dolog, amivel jobb ha tisztában van. A Schnauzerek nagyon élénk öntudatos kutyák, akik helyenként nagyon makacsak, verekedősek, ezért szükségük van a korai szocializációra és következetesnevelésre valamint az elegendő mozgásra és elfoglaltságra, hogy elgendő terhelést kapjanak.
Tartása és nevelése
Egy Schnauzer tulajdonosnak ki kell elégítenie kutyája mozgékony kedvét. Legyen sportosan aktív és legyen elég ideje, hogy kitartó kutyájának elég mozgási lehetőséget nyújtson. Azagility, obedience vagy a mantrailing kutyasportok elég lehetőséget nyújtanak arra, hogy négylábúját szellemileg és fizikailag is leterheljék. Ha a Schnauzer elég mozgáshoz és elfoglaltsághoz jut, akár lakásban is tartható. Mindenesetre legyen tisztában vele, hogy a Schnauzerek nagyon éber kutyák, akik azonnal hangosan “jeleznek”, ha idegen zajt hallanak. Tudatos edzéssel kordában lehet tartani ezt az ugatási kedvet, így elkerülhető az összeütközés a szomszédokkal.
Szeretetteljes következetességgel és türelemmel jól nevelhetők a Schnauzerek. Még az alkalmanként előforduló civakodási kedvüknek is megfelelő irányítással elejét lehet venni. Egy szuverén vezérnek készséggel alávetik magukat a Schnauzerek és nagyon engedelmes, hűséges kutyának bizonyulnak, akik sok örömet okoznak családjuknak akár otthon a kanapén, kint a természetben, a kutyasport gyakorlásakor, vagy bármilyen közös tevékenység során.
Engedelmes, emberbarát és teherbíró. A középméretű labrador retriever kutya elsősorban házi kedvenc, de ez az eredetileg munkakutyaként tartott fajta nagyon igényli mind a testi, mind a szellemi fejlesztést. Ha labrador kölyök kutya örökbefogadásán gondolkozik, mindenképpen olvassa el cikkünket. Szó lesz az alábbiakról: labrador rossz tulajdonságai, labrador vérmérséklet, labrador betegségek, labrador nevelése, labrador tartása stb.
A középméretű Golden Retriever (ejtsd: golden retriver) nagyon gyerekbarát és ezáltal ideális családi kutya: Emberközpontú és engedelmes, nagy a mozgásigénye, de bundája kevés ápolást kíván meg.
A tacskó ellenállhatatlan nézése már megolvasztotta jó pár állatbarát szívét. Tudjon meg cikkünkből mindent a kompakt személyiségű tacskóról, amely fajtát „dakszli” vagy „borzeb” névvel is illetnek.
