A vadkacsavadász retriever vagy más néven Nova Scotia Duck Tolling retriever körülményes nevével ellentétben egyszerű, mégis intelligens kutya. Az okos energiabomba egy viszonylag ritkán előforduló fajta képviselője, azonban eszességének és bájos lényének köszönhetően fennáll a lehetősége, hogy nagy rajongótáborra tegyen szert.
A Nova Scotia-i vadkacsavadász retriever története
Kanadából Svédországba
A kanadai gyökerekkel bíró fajta a 19. században elsősorban Kanadában és az Egyesült Államokban volt közkedvelt. Származása nem teljesen tisztázott, valószínűleg az a törekvés állt tenyésztése hátterében, hogy olyan kutyára tegyenek szert, aki játékával a parthoz csalogatja a kacsákat. Már Új-Skócia őslakosai is sikeresen vadásztak ezen minta alapján vörös ebeikkel vadkacsákra. A bevándorlók valószínűleg ezt ellesték tőlük és célzottan tenyésztettek ilyen kutyát colliek, spánielek, szetterek, valamint vörös indiánkutyák segítségével. A fajta csak a 19. század vége felé vetette meg „mancsát” Európában, mint pl. 1880-ban Dániában és 1884-ben Svédországban. Akkoriban még más néven ismerték, mint pl. „Little River Duck Dog“. A hivatalosan elismert fajta viszonylag igen fiatal: 1946 óta tartja nyilván mai nevén a Canadian Kennel Club.
Nemzetközi elismerést csak a 20. század 80-as éveiben kapott ez a vadászkutya az FCI-től (Fédération Cynologique Internationale), a világ legnagyobb kutyatenyésztő ernyőszervezetétől. Különösen Svédországban vált népszerűvé a fajta: ma már több képviselője él ott, mint Kanadában
A magasan képzett vadász
Az angol megnevezése származására és a fajta eredeti alkalmazási területére utal: a Nova Scotia Duck Tolling retriever megjelölést „új-skóciai, kacsákat előcsalogató apportírozó kutyának“ lehetne szó szerint lefordítani. Új-Skócia (Nova Scotia) egy félsziget Kanada keleti részén, ahol nemzeti kutyaként tisztelik a fajtát. Itt használták elsőként vadkacsavadászként. Eredeti alkalmazása igazán speciális volt: az ebnek abban állt a feladata, hogy vissza kellett vinnie az ágakat a vadásznak, aki a vízparton kialakított búvóhelyéről folyamatosan dobálta azokat az állatnak. A színes, élénk kutyus mozgásával a parthoz csalogatta a vízimadarakat, hogy lőtávolságba kerüljenek. Aztán az ember visszahívta magához a négylábút, lelőtte a kacsát, akinek kíváncsisága okozta a vesztét. Ezután a vadász ismét feladat elé állította az ebet, akinek apportíroznia kellett a lelőtt kacsát. Ezt a vadászati taktikát nevezik angolul „tollingnak”.
Külső megjelenése: Róka a kutyák között
A közepes termetű fajta átlagban 17-23 kg-os súlya maximum 51 cm-es marmagasságon oszlik el, miközben természetesen a kanok nagyobbak és súlyosabbak, mint a szukák. Ezekkel a méretekkel a vadkacsavadász a legkisebb a hat klasszikus retriever fajta közül, melyek közé tartozik a híres Labrador retriever és Golden retriever is. Utóbbival első pillantásra gyakran összekeverik a vadkacsavadászt. Második pillantásra már gyorsan nyilvánvalóvá válik mindenki számára, hogy a Nova Scotia Duck Tolling retriever fürgébb és agilisabb nagyobb rokonainál.
Bundája optimális a vízben való munkához is: a dupla szőrzettel rendelkezik, fedőszőrzete közepesen hosszú és puha, míg aljszőrzete még puhább és nagyon sűrű is – remek víztaszító tulajdonsággal rendelkezik, ami hideg vízben is védi az állatot a kihűléstől. A gégénél, a faroknál, a felső- és alsócomb hátsó oldalán, valamint a fülek mögött hosszabb a szőr. A szőrzet színe a narancsos vöröstől az erős tónusú vörösig változhat, melyet a mancsokon, a homlokon, a mellen vagy a farok hegyén gyakran fehér foltok díszítenek. Egy ilyen eb többnyire nagyon élénknek hat, és nemcsak a szőrszíne hasonlít a rókáéhoz, amire a továbbiakban ki is térünk.
A Nova Scotia-i vadkacsavadász retriever természete: játékos kobold
Reggel, délben vagy este: a vadkacsavadász retriever idejét legszívesebben játékkal tölti. Vidám és nagyon figyelmes, folyamatosan azt nézi, nehogy lemaradjon következő feladatáról. Nagy szenvedélye az apportírozás szárazföldről vagy vízből egyaránt. Nagyon intelligensnek és tanulékonynak számít a fajta, gazdáival szemben ragaszkodó és barátságos. Az idegenekkel szemben közönyösen vagy zárkózottan is viselkedhet. A vadkacsavadász nem agresszív, azonban területét ugatással védelmezheti. A játékos ebek nem hajlamosak elkóborolni vagy „orvvadászatot” indítani.
A természetkedvelő ebek ápolása
Sima, víztaszító hosszú szőrônek kevés ápolásra van szüksége: ha hetente pár alkalommal megkeféli, az elegendő. A mancsoknál és füleknél lévő hosszabb szőrt alkalmanként ki kell bogozni vagy fésülni. Alapvetően a vadkacsavadász nem való tisztaságmániásoknak, ami vízszeretetére vezethető vissza – már a sártócsák is boldoggá tehetik a vörös koboldokat és fürdőt vehetnek benne. Különösen a szőrváltás időszakában hullajtanak sok szőrt – ekkor a legjobb, ha gyakrabban keféli négylábúját, hogy megakadályozza, otthonát mindenhol szőr lepje el.
A Nova Scotia-i vadkacsavadász retriever nevelése: a vadkacsavadász, a vidám diák
Aki egy vadkacsavadász retrievert szeretne kísérőjének, az általában igazi „will to please“ jellemmel számolhat, aki mindig meg szeretne felelni gazdájának. Ez nagymértékben megkönnyíti a kutya nevelését, hiszen örömet okoz számára, ha követheti a neki adott utasításokat. A kezdő kutyatartók is problémamentesen engedelmességre taníthatják vadász retrieverüket, ha ismerik a kutyanyelvezet alapjait és következetesek tudnak maradni. Az okos eb szívesen tanul meg trükköket is. Világosan lefektetett szabályokkal könnyen nevelhető, ha nem bánik vele túl kemény kézzel. Természetesen optimális segítséget nyújthat, ha már kölyökkortól kezdve igénybe veszi a kutyaiskola támogatását.
Szórakoztató és játékos elfoglaltság
Az eredeti kacsaapportírozó kísérőkutyaként is szeret úszni és apportírozni, valamint ezek kombinációját is szívesen műveli. Ezenkívül általában minden szórakoztatja, amelynek során használhatja kitartását és fejecskéjét: kiválóan alkalmas olyan kutyasportokhoz, mint az agility, a dog dancing vagy a flyball, azonban a mentőkutyás kiképzés is ideális számára. Egy felnőtt vadkacsavadász retriever szívesen kíséri Önt kerékpározás, kocogás közben vagy kiadós erdei séták során. Mindenesetre ajánlott ügyelnie arra, hogy ne nevelje adrenalinfüggővé, aki folyamatosan a következő mozgási lehetőség után kutat és soha nem tud nyugton maradni. A kezdetektől fektessen a hangsúlyt a kellemesen töltött órákra is. Egy kiegyensúlyozott vadkacsavadász megtanulja élvezni a lustálkodó délutánt is kosarában összekucorodva. Az eszes sportnagyágyú lefoglalása akkor optimális, ha fejét és különösen az orrát is edzheti közben. Így a rókaszínű négylábú olyan aktív és természetkedvelő emberek ideális kísérője lehet, akik nem szeretnének mindennap nagy sportteljesítményt nyújtani kutyájukkal.
A Nova Scotia-i vadkacsavadász retriever tenyésztése
A megfelelő tenyésztés a legjobb megelőzés
A Nova Scotia Duck Tolling retriever kb. 15 éves koráig élhet és általában egészen idős koráig nagyon aktív. A fajta robusztusnak számít, azonban képviselőinél előfordulhatnak szembetegségek, csípő- és könyökízületi diszplázia (HD és ED). Ha vásárol egy ilyen retrievert, bizonyosodjon meg arról, hogy elődeinél elvégezték a megelőző vizsgálatokat, mivel ez jelenti a legjobb védelmet kedvence számára. A szembetegségek is, melyekre genetikai hajlama van ennek a retrievernek, már kizárhatók modern géntesztek segítségével. További jellemző betegség, ami felléphet a vadkacsavadásznál, az SRMA-szindróma (meningitisz-arteritis), amelynek hátterében feltehetőleg szintén genetikai ok állhat. Ennek tünetei a hirtelen láz merev testtartással és mozdulatlansággal kombinálva. A kortizonterápia gyorsan enyhíteni ezeket, azonban hónapokig kell alkalmazni, hiszen az SRMA krónikus is lehet. A fajtatiszta tenyésztés kritikusai az örökletes betegségekre való hajlamot a fajta kis génállományával indokolják, amire a továbbiakban majd röviden ki is térünk.
Ellentétes álláspont: fajtatiszta tenyésztés vs. keresztezés
Aki kacérkodik a gondolattal, hogy egy vadkacsavadász retrievert vegyen magához, annak mindenképpen ajánlott ezzel a kérdéskörrel foglalkoznia. Mivel egyes tanulmányok szerint a retriever fajta 26%-os beltenyésztési aránnyal bír világszerte, ami nagyobb, mint az édes testvérek között. Míg egyes tenyésztők és a legtöbb ernyőszervezet, beleértve Kanadát is, a fajtatiszta tenyésztés mellett teszik le voksukat, olyan kritikus hangok is hallhatók, melyek szerint az ennyire hasonló génállományú állatok pároztatása a velejáró veszélyek miatt „kínzó tenyészetnek” nevezhető. Néhány tenyésztő úgy próbálja minimalizálni ennek kockázatát, hogy tudatosan más fajtákkal keresztezik a vadkacsavadászt.
A fajtatiszta tenyésztés híveinek minden fedeztetés során legalább a beltenyésztési együtthatót figyelembe kellene venniük, valamint megfelelő családfaismeretekkel rendelkezniük azért, hogy genetikailag minél távolabbi szülőket válasszanak ki a párosodásra és ezáltal a rokonság mértékét minél alacsonyabban tartsák. A beltenyésztési együtthatóval való munkát hamarosan majd háttérbe szoríthatja a rokonság vizsgálatát lehetővé tevő molekuláris genetikai módszer. Akármelyik táborhoz is tartozzon az adott tenyésztő, ennek a fajtának a tenyésztéséhez különösen fontos a genetikai szakértelem, ami természetesen minden szakember számára elengedhetetlen.
A döntés meghozatala: a vadkacsavadász jó választás Önnek?!
A fajta képviselőinek szükségük van a falkához fűződő szoros kapcsolatra, így alkalmasak a családi életre, amennyiben annak tagjai sportosak. Olyan kényelmes gazdiknál, akik egész nap csak a kanapén ülnek, a vörös kobold keres magának elfoglaltságot, ami elég kellemetlen lehet. Alapvetően a kezdő kutyatartók is jól boldogulhatnak ezzel az ebbel. Előtte azonban mindenképpen ajánlott, hogy alaposan utánanézzenek a vadászok számára optimális elfoglaltsági lehetőségeknek és a kutyanevelés rejtelmeinek, mivel az élénk, energiával teli kutyust már kiskorában érdemes a kívánt mederbe terelni e téren. A fajta képviselői jól összeszoktathatók más állatokkal, így nem jelent problémát a velük való együttélés egy háztartásban. A négylábú beköltözése előtt érdemes ellenőrizni, hogy a családban allergiás-e valaki a kutyaszőrre és átgondolni, hogyan oldják meg a kutya felügyeletét nyaralás vagy betegség esetén.
Tipp: azok az állatbarátok, akik kutyával szeretnének elutazni, időközben más sok lehetőség közül válogathatnak. A jól nevelt vadkacsavadász egyes hotelekben is szívesen látott vendég. Ezek az ebek általában idős korukig temperamentumosak és játékosak maradnak – ezt is érdemes figyelembe venni beköltözésük előtt. Mint minden kutyának, természetesen nekik is szükségük van minden olyan alapfelszerelésre, mint pl. pórázra, kefére, takaróra, autós kiegészítőre a biztonság érdekében, tálakra és játékokra. Ezenkívül célszerű kiszámolni a kiváló minőségű táp, a rendszeres állatorvosi vizsgálatok havi költségeit és hosszú távon számolni ezekkel – továbbá olyan potenciális többletköltségeket is figyelembe venni, mint pl. állatorvosi költségek váratlan betegségek felmerülése esetén.
Nova Scotia-i vadkacsavadász retriever-t keres?
Eldöntötte, hogy az Ön számára a Nova Scotia Duck Tolling retriever a legjobb választás?! Akkor kezdődhet az ideális jelölt utáni keresés. A megfelelő tenyésztő iránti kutatás előtt ajánlott feltétlenül utána olvasni a beltenyésztési arány témájával kapcsolatban: ha mindkét oldal érveit ismeri, akkor tud saját véleményt formálni. Látogassa meg a tenyésztőt otthonában, ahol megismerheti a szülőket és lehetősége nyílik arra, hogy a feltegye a fajta természetével, egészségével és a hőn áhított kölyökkel kapcsolatos kérdéseit. Feltehetőleg a tenyésztő is kikérdezi Önt, ami annak a jele, hogy biztos szeretne lenni abban, hogy jó helyre kerül védence. Ön már általában úgy viheti haza a kölyköt, hogy chipeltetve van és megkapja hozzá oltási könyvét, egészségügyi bizonyítványát és törzskönyvét.
Az is lehet, hogy valamennyit várnia kell álomkölyökkutyusára. Például Németországban a fajta tenyésztése csak a Deutscher Retriever Club e. V. számára engedélyezett – az ebeknek több teszten és vizsgálaton át kell esniük, mielőtt tenyészállatokká válhatnak. Ide tartozik a karakterteszt, a csípő-, könyök- és szemvizsgálatok, kísérőkutya, vadászkutya alkalmassági és az ún. dummy-vizsga, valamint természetesen a típus besorolása. Ezek a területek minden esetben olyan támpontok, amelyeket megemlíthet a tenyésztővel való beszélgetés során. Ezenkívül a lelkiismeretes tenyésztő ügyel a megfelelő szocializációra, az egészségügyi megelőzésre és kritikus szemmel választja ki a leendő gazdikat kölykei számára, hogy meggyőződjön róla, jó kezekbe kerülnek.
Az egészséges, fajtának megfelelő tenyésztéshez szükséges szakmai tudás miatt ajánlott csak olyan tenyésztőt választani, aki tagja egy szakmai egyesületnek. Ellenkező esetben nem garantált a professzionális tudás és valószínűleg az illető jobban szereti a pénztárcáját az ebeknél. Az illegális tenyésztőket általában a pénzügyi haszon motiválja, miközben nem tartják szem előtt a kölykök egészségét és szocializációját, valamint a szülők megfelelő körülmények között tartását. Sajnálatból se vásároljon ilyen helyen, mivel azáltal keresletet biztosít a szaporítók számára, ami köztudottan szabályozza a kínálatot.
Ha felnőtt vadkacsavadászt szeretne magához venni, a legjobb, ha szétnéz az interneten – pl. kapcsolatba léphet a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesülettel, hogy találjon egy olyan kóbor ebet, aki új otthont keres. Bár ennek valószínűsége elég csekély ilyen ritka fajta esetében, legyen szó akár egy kedves retriever keverékről vagy egy fajtatiszta egyedről.
Sok örömet kívánunk Önnek a vállalkozó szellemű vadkacsavadász retrieverével töltött idő során!
