© shymar27 / stock.adobe.com
Egy jól működő falkán belül a kutya mint ragadozó és társas lény elsősorban a táplálékszükségletét követi, pontosabban: a vadászatra való igényét. A kutyák vadászösztöne nélkülözhetetlen, és evolúciótörténeti szempontból a kutya viselkedési repertoárjának szerves részévé vált. Ezt világosan meg kell különböztetni az egyszerű táplálékszükséglettől. A vadászösztön egyedileg elismert fontossága révén biztosítja a falka szociális és kommunikációs kohézióját, és ezért minden együttélés alapja.
A vadászat egésze felosztható egyes vadászati szakaszokra, amelyek a szakaszok sikerétől és céljától függően különböző ideig tartanak.
A nyomkeresés vagy a szagfelvétel kéz a kézben jár az első vadászati szakasszal, a tájékozódással. Ez megköveteli a kutyától, hogy minden érzékszervét használja.
Miután a zsákmányt megpillantották, azaz a tájékozódást sikeresen elvégezték, következik a megmutatás fázisa. Feszülten figyelik zsákmányt, majd egy jellegzetes mozdulattal/testtartással jelzik, merre található.
Ezt követi a hajtás fázisa, a zsákmányt szükség esetén kiűzik a közösségből, elkülönítik és a vadászközösség többi tagja számára kedvező támadási pozícióba terelik. Ez a fázis a farkasoknál viszonylag rövid és kiszámított, mivel energiaigényes, és az állatoknak óvatosan kell bánniuk az energiatartalékaikkal. Míg sok háziasított kutyánk ebben a hajtási fázisban önjutalmazó cselekvési láncolatba esik, azaz míg ez a hajtás egyes kutyákban kielégíti a vadászat iránti igényt, addig a farkasok biológiailag koherens módon, vagyis világosan meghatározott céllal cselekednek. Számukra csak a zsákmány megölése és elfogyasztása jelenti a vadászat végét.
© Carola Schubbel / stock.adobe.com
A tenyészkutyák kiválasztása és a szelekció révén az ember különböző vadászati stratégiával rendelkező kutyákat hozott létre. Ez megfelelően szocializált és kiképzett kutyák kialakulásához vezetett, amelyek utódait aztán genetikai előnyüknek megfelelően fejlesztették tovább.
A terelőkutyáknál, mint például a border collie, a hangsúlyt a ,,terelés” vadászati szakaszára helyezték. A terelőkutya feladata az állatok kihajtása a csordából, és az egész csorda bizonyos irányokba való terelése. Ez a feladat megegyezik a vadászat fent említett alapszakaszával. E cselekvési lánc szelektív megszakításával a kutya megelégszik a zsákmány megszerzésének szakaszával, amely tulajdonképpen hiányos.
Megfelelő képzés esetén a vadjelző kutya munkája szintén az első két szakaszra korlátozódik. Amint jelezte a vadat az embernek, a vadászat számára egyelőre véget ér.
A jószágőrző kutyák munkájához tulajdonképpen egy már sikeres vadászat zsákmánya szükséges. Azzal, hogy puszta jelenlétükkel megvédik a juhnyájakat a ragadozóktól, biztosítják a táplálékforrást – a juhokat.
A különböző feladatok és hajlamok, amelyeknek nem feltétlenül kell minden egyes kutyánál ugyanúgy jelentkezniük, egy közös ösztönre vezethetők vissza: A vadászösztön. A gazdik gyakran nem ismerik fel, hogy milyen fontos és megkerülhetetlen motiváció készteti a kutyát bizonyos viselkedésformákra. Ez pedig félreértésekhez vezethet a kutya és az ember között.
A vadászösztön minden kutyára jellemző, fajtától függetlenül. Ha nem figyelünk oda erre a legfontosabb ösztönre, mi emberek nem tudunk kapcsolatot létesíteni szociális partnerünkkel, a kutyával. Rajtunk múlik, hogy kielégítsük ezt az alapvető vadászat iránti, azaz a társas együttműködés iránti igényt.
Az, hogy a vadászati viselkedés hogyan nyilvánul meg a mindennapi életben, attól függ, milyen erős négylábú barátja vadászösztöne. Különösen észrevehető lehet például egy séta alkalmával. Ezt olyan szagok vagy zajok okozhatják, amelyek potenciális zsákmányra utalnak, és így kiváltják a kutya vadászösztönét. Figyeljen a vadászati viselkedés kialakulására utaló az első jelekre. Ennek jelei a következők lehetnek például:
© Vitalii_Mamchuk / stock.adobe.com
A kutya vadászösztöne természetes viselkedés, ezért soha nem lehet teljesen ,,kikapcsolni”. Célzott kiképzéssel azonban szabályozható. Annak érdekében, hogy a kutyák vadászati viselkedését kontroll alatt tartsa, hasznos lehet egy antivadász-tréningen részt venni. Ez megtanítja a kutyákat arra, hogy megbízhatóan hallgassanak gazdájuk parancsaira, és teljes figyelmüket a gazdájuknak szenteljék. Fontos az is, hogy kínáljon alternatívákat négylábú barátjának, hogy továbbra is kiélhesse ösztöneit. Kutyája vadászatösztönének egyéni megnyilvánulásától függően ez lehet például szimatoló vagy apportírozó játék.
