© Kanstantsin / stock.adobe.com
A kutyák minél előbb tisztában vannak a nevelési alapelvekkel, annál kevesebb problémát jelent az emberrel közös együttélés. Ez egyszer biztos. Mi van azonban akkor, ha kölyökkorban kimaradt ez az alapképzés? A felnőtt kutyákat is lehet nevelni? Elmondjuk, hogy mire kell ügyelnie a felnőtt kutya nevelés során és melyik hét feladatot gyakoroltassa vele.
Most fogadott be egy kölyökkutyát? Olvassa el kölyökkutyák neveléséről szóló cikkünket.
A jó hír, hogy a kutyák egy egész életen át tudnak tanulni. Az emberekhez hasonlóan rájuk is igaz, hogy a jó pap is holtig tanul. Egészen idős korig képesek parancsokat, szabályokat és bizonyos viselkedési módokat elsajátítani vagy akár felnőtt korban is képesek felvenni nemkívánt viselkedési mintákat. Soha sem lehet felhagyni a nevelésükkel, hiszen a legjobb alapképzés sem ér semmit, ha kényelmi okokból mindent ráhagyunk a serdülő kutyára. Az egyszer elsajátított parancsokhoz egész életen át kell tartani magunkat. A világos „marad“ parancsból később sem lehet „várjál egy kicsit légyszives”.
A kicsi kutyák -a gyerekekhez hasonlóan- természetesen gyorsabban tanulnak. Könnyebben „formálhatók“, mivel nagyon kíváncsiak, sokkal játékosabban tanulnak és előítéletektől mentesen fordulnak a világ felé. Ezek hasznos tulajdonságok a kölyökkutyák nevelésekor. Azonban a kölyköknek is először el kell sajátítani néhány alapvető viselkedési módot – egyik kutya sem szobatisztán érkezik a világra és egyikük sem hagyja békén a cipőket vagy a bútorokat, ha nem hall egyértelmű „nemet“. A kölykök szocializációja és nevelése általában nagyobb odafigyelést igényel, mint az emberekkel közös élethez már hozzászokott felnőtt kutyáké.
© highwaystarz / stock.adobe.com
Ebből az okból kifolyólag a felnőtt állatok nevelésének vannak előnyei is. Az idősebb kutyák viselkedése nyugodtabb, stabilabb fiatal társaikénál. Márszobatiszták, többnyire egyedül lehet őket hagyni, és többé-kevésbé kialakult az alvást, evést, sétát felölelő napi ritmusuk. Már a hosszú séták sem okoznak gondot nekik és a gyakorlatok teljesítése közben is kevesebb szünetet kell tartani mint a gyorsan túlterhelődő, játékos kölyköknél.
a az nehézségeket is hozhat m felnőtt kutya nevelés nehézségeket is okoz. Leggyakoribb hátrány, hogy valamilyen viselkedés már hónapok vagy akár évek óta rögzült. Ha ez hirtelen nemkívánatossá válik a kutyák makacsul és bizonytalanul reagálnak. A már elsajátított viselkedés megváltoztatásához a felnőtt kutyának szüksége van némi időre. Ezt nem lehet hirtelen egy csapásra megvalósítani. A megtanult viselkedés megváltoztatása sok mindent igényel a felnőtt kutyától ezért a gazditól is következetességre és mindenekelőtt rengeteg türelmre van szükség. A kérdés tehát nem az, hogy nevelhető-e egyáltalán egy felnőtt kutya, sokkal inkább az, hogy mikorra tud tartósan a tanultak szerint viselkedni. Az idősebb állat ugyanannyira nevelhető mint a fiatalabb, mindössze hosszabb időt vesz igénybe.
A komoly viselkedési problémákat mutató kutya neveléséhez sok türelemre van szükség. Mielőtt célzott gyakorlatokkal elkezdi a nemkívánt viselkedés „felülírását“, először ki kell derítenie az okokat. Miért rombol a kutyám? Miért reagál agresszíven? Miért nem hagyja abba az ugatást? A kutyák harapós és romboló dühe mögött gyakran komoly pszichés zavarok húzódnak meg, melyeket nemcsak traumatizált élmények vagy krónikus fájdalom okozhat, hanem a tartós stressz, elszigetelt tartás, hiányos testi és szellemi gondoskodás is. Minél jobban ismeri a kutya viselkedése mögött húzódó okokat, annál célratörőbb és eredményesebb a felnőtt kutya nevelés folyamata. Különösen a kezdő gazdiknak ajánlott ilyen esetben szakavatott segítséghez fordulni. Azoknak is hasznos lehet egy beszélgetés valamilyen kutyatrénerrel vagy egy kutyaiskola felkeresése, akiknek van tapasztalatuk a kutyatartás terén.
Bizonyos szabályok szükségesek ahhoz, hogy a kutya és ember együttélése jól működjön. Semelyik másik állat nem él olyan szorosan együtt az emberrel mint a kutya és nincs még egy olyan állat amelyik annyira „emberi“ mint négylábú barátaink. Gyakran megfeledkezünk róla, hogy a kutya a farkastól származik, enne megfelelően szüksége van bizonyos fokú rendre a „falkájában“, mely biztonságot és iránymutatást ad neki. A kutyáknak konzekvensen betartott, egyértelmű szabályokra van szükségük. Minden kivétel ezen szabályok alól, elbizonytalanítja és különösen az öntudatos fajtákat arra ösztönzi, hogy átvegyék az irányítást.
A konfliktusok elkerülése érdekében az olyan alapvető parancsokat ismernie kell kutyájának, mint az „ül“, „fekszik“, „ereszd“, „lábhoz“ és a „marad“. Nem nem mehet el az utcán, ha azt az utasítást kapta, hogy „ül“, nem futkározhat az áruházi parkolóban, ha azt parancsolta neki, hogy „marad“ és nem vadászhat nyúlra, vagy a szomszéd szukára, ha „lábhoz“ parancsolta. Az alábbi gyakorlatok olyan alapvető kereteket nyújtanak, melyek elsajátítása nemcsak az Ön, hanem kutyájának és környezetének életét is nagyban megkönnyítik.
Nincs jelentősége, hogy kölyökkutyája vagy nevelés nélkül felnőtt kutyája van-e, bár a neveléses során figyelembe kell vennie az életkorát. Míg a kicsiknél ki lehet használni a játékra irányuló igényüket, illetve rövidebbre kell szabni a tanuló illetve gyakorló időszakokat, a tapasztalt kutyáknak több kihívásra és ingerre van szükségük az új dolgok elsajátításához. A felnőtt kutyáknak már kialakultak a preferenciáik. Minél inkább ismeri kutyáját, annál inkább felhasználhatja ezt a tudást neveléséhez. A kutyák nevelésében a pozitív megerősítés vezet leginkább eredményre. Ha tudja, hogy kutyája mit szeret, jutalmazni is tudja vele, amint az elvárt módon viselkedik. Ezt nem csak jutalomfalatokat jelenthet, hanem simogatást, dicsérő szavakat egy játékot vagy egy botos illetve labdás apportírozó játékot.
A kutyának kezdetektől fogva meg kell tanulnia laza pórázon mennie. Amikor póráz van rajta képesnek kell lennie figyelmen kívül hagynia a többi embert és állatot és nem „húzhatja“ Önt egy irányba. Ha egy kutya egyszer rájön, hogy elég erősen kell húznia a pórázt és akkor előbbre jut, mindig ezt fogja tenni. Egy kis tudással, türelemmel és következetességgel leszoktathatja a húzásról. A már elsajátított viselkedés elhagyásában az is segíthet, ha először megpróbál a helyzeten változtatni. Ha például eddig nyakörve volt, adjon rá mostantól hámot. Ha mindkettőben ugyanúgy húz és a hámról nyakörvre váltás sem hozott sikert, kendőt is köthet rá, melyhez a pórázt erősíti. Kutyája észreveszi ezt a váltást, mely során megmutathatja neki új „sétáltató felszerelését“ majd hagyja őt szaglászni. Ilyen körülmények között könnyebben rávehető valami új dologra.
Tudjon meg többet a pórázon vezetésről.
Álljon meg, ha kutyája húzza
Ha kutyája már a séta kezdetekor húzza a pórázt, álljon meg. Csak akkor menjen tovább, ha kutyája ismét közelebb jön és a póráz újra laza. Amint ismét húzza, ismét álljon meg. Konzekvensen kövesse ezt a mintát. Ha kutyája nagyon erősen húzza a pórázt és csak nagy nehézségek árán tudja visszatartani, hangadással és testbeszéddel is utasítsa a visszajövetelre. Másik lehetséges gyakorlatként helyezzen el valamilyen csemegét vagy vágyott kutyajátékot az úton távol (kb 20m) de jól látható helyen. Kutyája valószínűleg azonnal ráveti magát. Ön azonban tartsa vissza és utasítsa arra, hogy jöjjön vissza. Amint megfordul, menjen pár lépést vissza és mutassa meg neki, hogy csak az Ön irányában haladhat. Csak akkor menjen közelebb a vágyott tárgyhoz, ha laza pórázon áll Ön mellett. Tehát csak akkor kap dicséretet, ha féken tudja tartani magát és felveszi az Ön tempóját.
A csemege nagyon hasznos az „ül“ parancs megtanításához. Tartsa magasan a feje fölé. Amíg a kutya megpróbál felugrani érte, a keze maradjon zárva. Ahhoz hogy a kutya jobban lássa a feje fölött a csemegét, előbb vagy utóbb leül. Amint a hátsófele és az első mancsai a földön vannak, mondja ki az „ül“ parancsot és adja neki a remélt csemegét. Szavakkal és simogatással is dicsérje meg.
© alexei_tm / stock.adobe.com
Kevés gyakorlás után a kutyája megtanulja, hogy az „ül“ parancsra le kell ülni, anélkül, hogy jutalomfalattal venné rá erre. Az „ül“ parancsot könnyen beépítheti a mindennapokba: a póráz fel- és lecsatolásakor, a pékségben vagy minden piros lámpánál.
Az „ül“ parancshoz képest a „fekszik“-nél le kell feküdnie, ilyenkor a hátsó fele és mindkét könyöke érintkezik a talajjal. Ezt a pozíciót úgy érheti el, ha „ül“-ve közvetlenül az orra elé tartja a jutalomfalatot és onnan a szeme előtt lassan a talaj felé viszi azt. Amennyire csak lehet annyira közel tartsa a finomságot a padlóhoz. Annak érdekében, hogy kutyája hozzájusson a falatkához, először leviszi a fejét. Ezt követően a talaj felett tartva lassan vigye el a kezét a szájától. Kutyája addig követi a kezét, amíg végül is kénytelen lesz lefeküdni. Ekkor mondja a „feküdj“ parancsot és adja neki a jutalmat.
Mielőtt magától felkelne, tegye ezt az Ön „ül“ parancsára. Amint kutyája ül, megismételheti vele a gyakorlatot vagy befejezheti. A „feküdj“ gyakorlására rengeteg lehetőség van, pl. kávézóban, buszmegállóban, a szomszéddal folytatott beszélgetés alatt vagy később az étteremben. Itt is a megfelelő időzítésen múlik minden: minél fáradtabb a kutya annál hajlandóbb lesz lefeküdni. Ezért kezdetben a „feküdj“ parancsot egy kiadós séta után gyakorolja és nem akkor amikor kutyája tele van energiával.
Az „ide“ (vagy megfelelő füttyszó) elhangzása után kutyájának azonnal és gyorsan vissza kell jönnie a szabadon futkározásból. Azok a felnőtt kutyák, akik nem tanultak meg parancsokra hallgatni, eleinte természetesen nem engedhetők szabadon póráz nélkül.
Első lépés: gyakorlás a lakásban
Gyakorolja az „ide“ utasítást először a lakásban, legjobb esetben az étkezéssel összekötve. Ehhez a gyakorlathoz szüksége van egy másik megbízható személyre is, aki bizonyos távolságban tartja a kutyát, amíg elkészíti számára az eledelt. A kutyája lássa Önt közben. Amint hívja az „ide“ utasítással, a második személy elengedi a kutyát. Amikor a kutya odamegy Önhöz, alaposan dicsérje meg és tegye a tálat a talajra. Ha azt gondolja, hogy kutyája az étkezéssel összefüggésben már megértette a parancsot, elkezdheti étkezési időn kívül is a lakásban egyértelmű „ide“ utasítással magához hívni. Ha a kutya azonnal odamegy Önhöz, jutalmazza meg valami csemegével és tegye számára egyértelművé, hogy nagyon örül neki. Következő lépésként gyakorolhatja vele a feladatot egy elkerített területen.
Második lépés: gyakorlat a séta alatt
Csak akkor engedheti el kutyáját a pórázról és végezheti el vele a gyakorlatot a szabadban ha az Ön jelzésére megbízhatóan visszajön. Válasszon ehhez lehetőség szerint valamilyen néptelen területet, ahol nem találkozik más kutyával, aki elterelhetné az Önét. Megoldás lehet, ha korán reggel vagy késő este gyakorolja vele, amikor kevesen vannak a parkban. Csak akkor adja ki az „ide“ parancsot, ha biztos benne, hogy követni is fogja. Ha lát egy másik kutyát is, csatolja rá ismét a pórázra és csak akkor végezze el vele a gyakorlatot ha a többi négylábú már látótávolságon kívül van.
Egyébként tanácsos az „ide“ parancsot a kutya nevével összekötve megtanítani. Tapasztalat alapján a gazdik stresszes szituációban nevükön szólítják kutyájukat.
Sűrű forgalomban, emberekkel teli gyalogos járdán vagy más kutyákkal történő találkozáskor nagyon hasznos, ha a kutyája megbízhatóan az Ön lába mellett halad. Ez azt jelenti, hogy a „lábhoz“ parancsra az Ön egyik oldalán szorosan a lába mellett marad, függetlenül attól, hogy gyorsan vagy lassan megy, egyenesen vagy jobbra halad, vagy akár megáll. A kutyát a bal oldalon szokás vezetni, azonban a jobb oldalára is szoktathatja, ha az megfelelőbb Önnek. Fontos hogy döntsön valamelyik oldal mellett. A gyakorlatot azzal kezdje, hogy a jutalomfalatot tartó kezével megmutatja kutyájának, hogy hol van a „lábhoz“. Amint megérkezett a megfelelő pozícióra, adja ki a parancsot.
Tartsa kezében a csemegét és miközben elindul, hagyja, hogy megnyalogassa. További vizuális jelként ugyanezzel a kezével néha csapjon a combjára. Pár méter után adja ki az „ül„ parancsot és jutalmazza meg a falatkával. A gyakorlatot tovább nehezítve építsen be egyre több kanyart és irányváltást illetve tartsa a csemegét egyre távolabb az orrától. Dugja például a zsebébe és gyakorolja tovább a láb mellett haladást. Menjen egyszer lassabban aztán gyorsabban, egyszer jobbra, aztán balra, egyszer előre, aztán hátra és ismételgesse közben a „lábhoz“ jelzést és a hozzá passzoló látható jelet. Ha kutyája már megbízhatóan végzi a feladatot, csak akkor veheti le róla a pórázt. Ha kutyája a póráz levétele után eltávolodik Öntől, ne húzza vissza a nyakörvénél foga, hanem higgadtan csatolja ismét a pórázra és ismételje meg vele a feladatot először újra pórázzal.
Az „ereszd“ elhangzása után kutyájának el kell engednie egy bizonyos tárgyat vagy dolgot. Ha négylábúja például beleharapott egy cipőbe vagy megragadta a gyerek egyik játékát, egy egyértelmű „ereszd“ utasítással értésére kell adnia, hogy ez nem megengedett.
Ajánljon fel neki csereüzletet
Annak érdekében, hogy a felnőtt kutya kövesse az Ön utasítását, valamilyen „tárggyal“ például valamilyen csemegével vagy kutyajátékkal rá kell vennie. Úgynevezett csereüzletet kell ajánlania neki. Tartsa a jutalomfalatot az orra elé és mondja neki, hogy „ereszd“. Amint kinyitja a száját és elengedi a másik tárgyat, adja neki a csemegét és dicsérje meg szavakkal illetve simogatással. Időnként elhagyhatja a csemegét vagy a kutyajátékot és az „ereszd“ teljesítéséért szóban és simogatással is megdicsérheti.
© rodimovpavel / stock.adobe.com
A kutyáknak meg kell tanulniuk, hogy bizonyos helyeken ülve vagy fekve kell maradniuk. Nem csak a közért előtt, hanem akkor is hallgatnia kell az „ül és marad“ parancsra amikor csengetnek, vagy olyan látogató jön aki fél a kutyáktól. Ehhez először ismernie kell az „ül“ és a „feküdj“ utasításokat. Akkor kezdheti el a „marad“ gyakorlását, ha a kutyája ezeknek az utasításoknak megfelelően nyugodtan áll vagy fekszik az Ön oldalán.
Így gyakorolja kutyájával, hogy ülve vagy fekve maradjon
Adjon a kutyájának egy jelet (például a tenyerével mutasson a padlóra) és mondja egyértelműen, hogy „marad“. Most álljon elé és távolodjon el tőle annyira, hogy a póráz még lazán lógjon Önök között. Egy rövid időre álljon meg, majd menjen vissza a kutyához. Ha ülve vagy fekve maradt dicsérje meg őt nagyon. Ha kutyáját csemegével jutalmazza, csak akkor adja neki, ha akkor is ül vagy fekszik amikor odamegy hozzá. Ha ügyesen kivárta és az utolsó pillanatban felugrik, ne jutalmazza meg. Ha mégis nekiadja, akkor nem a „maradással“ hanem a „felugrással“ kapcsolja össze a jutalmat. A feladatot kezdetben hosszabb pórázzal később pedig nélküle gyakorolják, ezen kívül folyamatosan növelje a „az ülve vagy fekve maradás időtartamát“.
Az ismertetett parancsok begyakorlása nem csak sok időt igényel, hanem rengeteg fegyelmet is. A már rögzült rossz szokással rendelkező felnőtt kutyát nevelő gazdinak a következetesség és kedvesség mellett különösen sok türelemre és kitartásra van szüksége. Ne csüggedjen ha nem megy minden azonnal. Eltart egy ideig, amíg a kutya megszokik egy másik viselkedési formát és megérti, hogy megéri hallgatni a parancsaira. A kutyaiskola rendszeres látogatása jó ösztönző lehet ehhez. Ha először van kutyája, nagyon hasznosak lehetnek a hozzáértőkkel és más kutyatulajdonosokkal folytatott beszélgetések. Még ha el is olvas rengeteg tanácsot – a végén az olvasottakat át kell ültetnie a gyakorlatba. Fontos, hogy a kutyaiskola koncpciója passzoljon Önhöz és kutyájához. A csoportok lehetőség szerint ne legyenek túl nagyok, hogy a tréner minden kutyával (és gazdival) intenzíven tudjon foglalkozni és készségesen megválaszoljon minden kérdést.
Sok sikert kívánunk Önnek és kutyájának a közös útjukon!
