© bernardbodo / stock.adobe.com
A kutyák falkaállatok és az egyedüllét távoláll természetüktől. Azonban nincs ok az aggodalomra, hiszen a kutyák is meg tudják tanulni, hogy egyedül maradjanak. Ebben a cikkben azt gyűjtöttük össze, hogy hogyan kivitelezhető ez és mi a legjobb időpont az egyedül maradási tréningre.
Legyen szó akár kisebb bevásárlásról, állatorvosi vizitről vagy egy kutyaszőrre allergiás barát meglátogatásáról: vannak olyan helyzetek, ahová nem tudja magával vinni kutyáját – akármennyire jól nevelt is legyen az az eb. Ezért fontos, hogy megtanulja, hogy olykor egyedül kell maradnia.
A kutyák a farkastól származnak és mint ismeretes, a farkasok falkaállatok. A farkasok összedolgoznak: legyen szó vadászatról vagy a kölykök neveléséről. Egy állatot sem marad egyedül. Csak a beteg és gyenge fajtársakat hagyják hátra, akik nem tudnak a falka segítségére lenni.
Ez az ösztön többé-kevésbé még mindig erősen él a kutyákban. Így nem csoda, hogy nem szeretnek egyedül maradni.
Az egyedülléttől való félelem nem minden kutya esetében ugyanolyan erős. Ezért a félelem okára vonatkozó kérdés sem válaszolható meg egyöntetűen. A kutyák individuumok és pontosan úgy, ahogy mi emberek, különböző jellemvonásokkal bírnak és különböző tapasztalatokat gyűjtenek a bevésődési időszakban és életük során.
Mindazonáltal a kutyák egyedülléttől való félelme két fő okra vezethető vissza:
A szeparációs szorongással küzdő kutyák tényleg félnek egyedül maradni. Tehetetlennek és elhagyatottnak érzik magukat a gazdájuk nélkül.
A kontrollvesztéstől félő kutyák ezzel ellentétben azért aggódnak, hogy a gazdájuk nélkülük nem boldogul. Úgy érzik, hogy nekik védelmezniük kell kétlábú barátjukat és vigyázniuk rá. Ha nélkülük mennek el, nem tudják teljesíteni ezt a feladatot, ezért aggodalom vagy harag lesz úrrá rajtuk.
Az alább részletezett tréning során elsősorban arról van szó, hogyan küzdhető le az ebek szeparációs szorongása. Ha ezzel szemben kutyája a kontrollvesztéstől fél, akkor máshogyan kell beavatkozni. Ebben az esetben kutyájának először azt kell megtanulnia, hogy Ön diktál a falkájában.
Ebben az esetben gyakran szakember segítségére van szükség. Professzionális kutyatréner vagy kutyapszichológus segíthet Önnek az okok felismerésében és azok elhárításában.
Amennyire különbözőek az egyedülléttől való félelem okai, annyira különbözőképpen is nyilvánul meg.
Míg egyes kutyák hangosan ugatnak és vonítanak, nyugtalanul fel-alá szaladgálnak az ablak és a bejárati ajtó között vagy akár tönkre teszik bútorokat , mások inkább csendben szenvednek. Visszahúzódnak, nem esznek, nem alszanak és legfeljebb halkan nyüszítenek.
A szeparációs szorongás leküzdésére irányuló terápia során egyébként nagyon hasznos, ha ismeri kutyája testbeszédét és az által kiadott különféle hangok jelentését. Egyes szakemberek azt javasolják, hogy a gazdi állítson fel egy videófunkcióval ellátott háziállatkamerát és figyelje meg, hogy viselkedik a kutyája, ha egyedül marad a szobában. A videófelvételek információt nyújthatnak arról, hogy az egyedülléttől való félelem milyen okokra vezethető vissza és mennyire mélyen rögzültek.
© Chalabala / stock.adobe.com
A szeparációs szorongással küzdő ebek óriási stressznek vannak kitéve. Az nem megoldás, hogy soha nem hagyja egyedül. Ráadásul ez a mindennapokban alig kivitelezhető. Minden alkalommal kutyaszittert hívni, ha csak el kell ugrania a sarki boltba? Ez sem mondható igazán praktikusnak.
Ember és állat harmonikus együttélése érdekében ezért nélkülözhetetlen, hogy a kutyák megértsék, nem követhetik mindenhova kétlábú társukat. Minél nyugodtabb marad kutyája az Ön távollétében, annál szabadabban szervezhet magának kutya nélküli programokat.
Akármennyire is higgadt és nyugodt ebe, mindenképpen sok idő őt egész napra egyedül hagyni otthon, míg Ön teljes munkaidőben dolgozik. A kutyáknak szükségük van szociális környezetükre ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
Sajnos ebből a felismerésből nem lehet levezetni, hogy pontosan mennyi idő számít elfogadhatónak, hogy egyedül maradjon kedvence. A kutyák egyedülálló individuumok és nem lehet általánosságban megválaszolni a kérdést, hogy mennyi időre hagyhatók egyedül.
Míg egyes kutyák már akkor elkezdenek ugatni, amikor gazdájuk a kocsikulcshoz nyúl, addig mások csak többórás egyedüllét után válnak nyugtalanná. Azonban legkésőbb 4-5 óra elteltével minden kutya úgy érzi, hogy a határait feszegetik, mivel legfeljebb ennyi idő után már ki kell menniük, hogy könnyítsenek magukon.
Nem számít, mennyire nyugodt négylábúja, alapvetően az az érvényes, hogy nem tanácsos általánosságban naponta több órát egyedül töltenie. A nagyon félénk és érzékeny ebek akár meg is betegedhetnek vagy depresszió alakulhat ki náluk, ha túl gyakran hagyják magukra őket. Egy kutyaszitter vagy a kutyafelügyelet megosztása (dog sharing) segíthet ilyen esetben.
Mindazonáltal nem jó, ha kutyája minden egyes alkalommal szomorkodik, amikor Ön nincs vele. Mivel még azoknak az embereknek is, akik otthonról dolgoznak, vannak olyan programjaik, találkozóik, ahová négylábú barátjuk nem mehet velük. Fontos, hogy a kedvencek stresszmentesen éljék meg ezt az időt.
© Emilia007 / stock.adobe.com
Minél hamarabb, annál jobb: ha arról van szó, hogy kutyájának meg kell tanulnia egyedül lenni, akkor ez a kijelentés minden esetben helytálló. Ha az ebek már kölyökkorukban azt tapasztalják, hogy teljesen normális, hogy gazdijuk rövid időre nélkülük megy el otthonról, akkor felnőtt korukra ez magától értetődővé válik.
Azt, hogy hogyan taníthatja meg kölyökkutyájának az egyedüllétet, megtudhatja Kölykök egyedül hagyása című cikkünkből.
A jó hír az, hogy a felnőtt kutyák is meg tudják tanulni, hogy egyedül maradjanak otthon. A rossz hír pedig, hogy a tréning általában jelentősen tovább tart, mint kölyökkorban. Mindazonáltal türelme kifizetődik és idősebb ebe is meg fogja Önnek köszönni, ha stresszmentesen marad magára otthon.
A legjobb alkalom egy kutyának valami újat megtanítani, ha fizikailag és szellemileg megfelelően ki van terhelve. Ha nem éri inger és unatkozik, akkor nem fogékony és nem igazán van olyan állapotban, hogy követni tudja a tréninget.
Mielőtt elkezdené az alábbi gyakorlatokat, érdemes arról gondoskodni, hogy kutyája megfelelően ki legyen terhelve és elégedett legyen. Ez akkor megy a legjobban, ha előtte kiadósan foglalkozott és játszott vele: menjen el vele sétálni, és végezzenek keresőjátékot és apportírozást , valamint gondoskodjon arról, hogy kellőképpen kifáradjon.
Van blökijének egy kedvenc helye a házban vagy a lakásban? Egy kiadós séta után irányítsa a kedvenc takarójára vagy a kutyaágyába és adjon neki valamit, ami lefoglalja, például egy rágócsontot vagy egy játékot.
Mielőtt ténylegesen elhagyná a házat, kezdje meg a tréninget otthon a négy fal között. Ha kutyája jól lefoglalta magát a rágócsonttal vagy a játékkal és ellazultnak tűnik, hagyja el a helyiséget egy rövid időre. Zárja be a szobaajtót, menjen egy másik szobába és pár perc múlva térjen vissza.
A legjobb esetben kutyusa kezdetben egyáltalán észre sem veszi távollétét. Több ismétlés után elkezdheti a távollét időtartamát növelni – azonban ne folyamatosan. Maradjon távol 10 percet, majd 5 percet, aztán ismét 15 percet. Így négylábúja hozzászokik, hogy távolmaradása különböző ideig tarthat és egy bizonyos idő után nem válik nyugtalanná.
Fontos, hogy akkor lépjen be ismét a szobába, amikor kedvence nyugodt. Ha akkor megy vissza, amikor hangosan ugat Önt keresve, akkor azt tanulja meg, hogy ez a megfelelő módszer arra, hogy Önt „visszahívja“.
Tanács: Kutyája egy másodpercre sem nyugszik meg? Ahelyett hogy szavakkal, gesztikulációval vagy kezével nyugtatná meg, azt javasoljuk, hogy teljesen ignorálja és csak akkor figyeljen rá megint, ha megnyugodott.
A tréning sikere szempontjából döntő az is, hogy ne rendezzen jelenetet, amikor elmegy. Ha kutyusát alaposan megsimogatná, többször köszönne el tőle, mielőtt tényleg becsukná maga mögött az ajtót, az teljesen kontraproduktív lenne. A kutyák ravasz állatok és azonnal észre vennék, hogy valami nincs rendben. Továbbá az Önben lévő feszültséget is átadhatja ebének.
Amikor visszatér a szobába, akkor sem ajánlott túlzottan üdvözölni és simogatni. Még akkor is ha Önnek nehezére esik, ne szenteljen neki túl nagy figyelmet és maradjon végig nyugodt, illetve higgadt. Ekkor tudja a legjobb módon közvetíteni felé azt, hogy az a világ legtermészetesebb dolga, hogy egyedül hagyja őt.
Mielőtt mi emberek elmegyünk otthonról, gyakran ugyanazokat a cselekvéseket hajtjuk végre. Cipőt húzunk, sálat és kabátot veszünk fel, betesszük a mobiltelefont a zsebünkbe vagy a táskánkba és a bejárati ajtó kulcsáért nyúlunk. A szeparációs szorongásban szenvedő kutyák számára gyakran ez kulcsingerré válik és még azelőtt szűkölni kezdenek, hogy gazdájuk elhagyta volna a házat.
Minél változatosabban szervezi meg rövid távollétét a tréning során, annál kevésbé fog rögzülni kutyájában egy adott cselekvés. Ha háziállata egyszer már megtanult egyedül maradni, akkor természetesen nyugodtan visszatérhet indulás előtti bevett szokásaihoz.
A tréning során érdemes ezt rugalmasan alakítania: menjen ki egyszer melegítőnadrágban és sportcipőben, majd ruhában vagy öltönyben, aztán zokniban vagy csinos cipőben, végül pedig táskával vagy csak kulccsal a kezében.
Már el tudja úgy hagyni a szobát és becsukni maga mögött az ajtót anélkül, hogy ideges lenne kutyája? Nagyszerű! Ekkor kerülhet sor arra először, hogy elhagyja a házat.
Ugyanúgy működik, mint a lakásban tartott tréning során, azonban azt tanácsoljuk, hogy ezt ne akkor tegye, amikor tényleg időpontra megy valahová. Ehelyett először menjen el a postládáig, a garázsba vagy locsolja meg a virágokat az előkertben.
Itt is érvényes az, hogy ne kerítsen nagy feneket az elmenetelnek és fokozatosan növelje a távollét időtartamát – anélkül túl kiszámíthatóvá válna.
Attól függően, hogy mennyi idős kutyája és mennyire erős benne a szeparációs szorongás, úgy kalkuláljon, hogy a fent részletezett tréninget több héten keresztül kell folytatnia.
Olykor már két hét után mutatkoznak első sikerek, olykor 6-8 hét is kell ahhoz, hogy javulás következzen be. Alapvetően az általános tendencia az, hogy a fiatal kutyák gyorsabban tanulnak, mint a felnőttek, de ettől függetlenül ők taníthatók!
Ha rendszeres gyakorlás ellenére sem lát előrelépést 2-3 hónap után, akkor hasznos lehet tanácsot kérni egy szakembertől. Ilyenkor érdemes felvenni a kapcsolatot egy állatorvossal, állatpszichológussal vagy kutyatrénerrel. Talán több minden húzódik meg az egyedülléttől való félelem hátterében, mint ahogy gondolta? Időnként olyan múltbéli traumatikus élmények vezetnek a szeparációs szorongás kialakulásához, melyek csak professzionális segítséggel küzdhetők le.
Akár kemény dióról van szó, akár nem: megfelelő tréninggel és sok türelemmel minden (bármilyen korú) kutya megtanítható arra, hogy félelem nélkül egyedül maradjon. Soha ne adja fel a reményt, illetve lassan és óvatosan gyakoroljon
Természetesen nem szabad a tréninggel túlzásba esni, miközben a leghamarabbi sikerre fókuszál. Ha azt észleli, hogy túlterheli kutyáját, akkor inkább vegyen vissza, menjen vissza 1-2 lépést a tréningben. A végén meglátja majd, hogy türelme kifizetődik!
