© Ricant Images / stock.adobe.com
A szarvasgombász kutyának jó szaglásra van szüksége. Csak így tudja kiszimatolni a föld alatt rejlő értékes gombákat. De mi kell még egy kutyának ahhoz, hogy jó szarvasgomba kereső kutya legyen? Vannak-e kedvelt szarvasgomba kereső kutyafajták? Az alábbiakban válaszolunk a kutyás szarvasgomba-vadászattal kapcsolatos legfontosabb kérdésekre.
A szarvasgomba ritka és igazi csemegének számít. Sok más gombafajtától eltérően a föld alatt nő – bizonyos fákkal vagy cserjékkel szimbiózisban.
Mi, emberek nem érezzük a szarvasgomba finom illatát a föld alatt. Ezért évszázadok óta olyan állatokat használunk, amelyeknek az orra sokkal jobb, mint a miénk, és amelyek segítenek nekünk a föld alatti kincs felkutatásában.
A szarvasgombás ételek ennek megfelelően nagyon drágák a jó éttermekben. A fehér szarvasgomba a legértékesebb.
Míg régebben főként nőstény házisertéseket, úgynevezett szarvasgombász sertéseket küldtek szarvasgombára vadászni, a 19. század vége óta a kutyákat részesítik előnyben a szarvasgomba keresésében.
A sertések ugyanis szó szerint felszántják a földet, és eközben gyakran elpusztítják a gombarostokat, így a szarvasgombák nem tudnak tovább szaporodni. Olaszországban ezért 1982 óta tilos szarvasgomba-vadászatra használni a sertéseket.
Egyes szarvasgombász kutyák szintén intenzíven ásnak az ízletes természeti kincsek után, ők azonban kevesebb kárt okoznak, mint súlyosabb kollégáik.
Nincs kéznél kutya vagy disznó a szarvasgomba-vadászathoz? Akkor segíthet, ha közelebbről szemrevételezi. A vöröses színű szarvasgombalégy (Suillia tuberiperda) ugyanis előszeretettel repül át a körülbelül tíz-húsz centiméter mélyen lévő szarvasgombák fölött.
Elméletben minden kutya alkalmas szarvasgombász kutyának, függetlenül származásától vagy fajtájától. Az egyetlen követelmény, hogy elég aktívak és kíváncsiak legyenek ahhoz, hogy szarvasgomba-vadászatra képezhessék ki őket.
Az, hogy az egyes kutyák találnak-e szarvasgombát és ha igen, milyen gyorsan, kutyánként eltérő. Egyes vadászkutyáknak kiváló a szaglásuk, de az egyéb nyomok elvonhatják a figyelmüket. Más négylábúak kevéssé érdeklődnek az ,,orrmunka” iránt, így a kiképzés fárasztó lehet. A szarvasgomba-szakértőknek ezért vannak „kedvenc szarvasgombász kutyafajtáik”.
Az első helyen az olasz Lagotto Romagnolo kutyafajta áll. Ezek a vízi kutyák kiváló szaglással és kevés vadászösztönnel rendelkeznek, így az erdei vadak nem könnyen vonják el a figyelmüket.
De a vadászkutyafajták, az apportírozó és kotorékkutyák, mint például a labrador retriever, szintén ügyes szarvasgomba-vadászok lehetnek. Ezenkívül a border collie-k is jól alkalmazhatók.
© simoshoes82 / stock.adobe.com
A kutyás szarvasgomba-vadászat nagy múltra tekint vissza Olaszországban, a Lagotto Romagnolo származási országában. Antonio Monchiero már 1880-ban megalapította az „Università dei cani da tartufo” nevű szarvasgombász kutyákat kiképző központot a piemonti Roddi városában.
Az intézmény, amely ma is családi tulajdonban van, 1935 óta hivatalosan elismert, és ma már a szarvasgombász kutyák kiképzésének legrégebbi és legelismertebb intézményének számít.
Az Università dei cani da tartufo alapképzése 15-20 napot vesz igénybe, míg az olasz szakemberek becslése szerint a teljes képzési program három-négy évig tart.
A szarvasgomba-vadászat már nem csak az olasz és francia szarvasgombás régiókban népszerű. Sok gazdi választja a szarvasgomba-vadászatot, aki hasznos elfoglaltságot keres szorgalmas négylábú barátja számára.
Ma már a szarvasgombász kutyák kiképzési lehetőségeinek széles skálája áll rendelkezésre. A speciális szarvasgombász kutyaklubok vagy egyesületek mellett egyes kutyaiskolák és magán kutyakiképzők is kínálnak kiképzést.
A szarvasgomba-ültetvények, ahol gazdanövényeket, például szarvasgombás területekről származó tölgycsemetéket termesztenek, különleges helyszínt jelentenek a szarvasgomba keresésére. Néhányan közülük szarvasgombász tanfolyamokat kínálnak.
A szarvasgombász kutyakiképző szemináriumok és tanfolyamok általában egy elméleti részből állnak az ember számára, valamint egy gyakorlati részből az ember-kutya páros számára.
Az elmélet nem csak a lehetséges szarvasgombákat rejtő terület felismeréséről és a különböző fajták megismeréséről szól. Fontos a gombák felelősségteljes kezelése is.
A szarvasgomba-vadászoknak például fontos, hogy miután megtalálták a gombát, betemessék földdel az általuk ásott gödröt, hogy ne sérüljenek meg a gyökércsúcsok.
A kutyákat először hozzá kell szoktatni a szarvasgomba illatához. Fontos, hogy az állat valami pozitív dologgal kapcsolja össze a szarvasgomba illatát. Legyen az a kedvenc alvóhelye, vagy egy hőn áhított jutalomfalat, amelyet azonnal megkap, amint finom orra érzékeli a szarvasgomba illatát.
Egy minőségi szarvasgombaolaj jó alternatívája lehet a valódi szarvasgombadaraboknak. A kevésbé értékes fajták, például tuber rufum darabjai is használhatók a tréninghez.
Az első lépés az, hogy megdicsérjük a kutyát, amint érdeklődést mutat a szarvasgomba-illatú tárgy iránt. Kicsit később dobja el a szarvasgombás tárgyat, és dicsérje meg a kutyát, amiért utána futott. Ezután egyszerűen rejtse el.
Ha a kutya felfedezi a szarvasgombát, és jelzi, jutalmat kap. Végül lépésről lépésre nehezítsük a keresést, addig növeljük a távolságot, amíg a szarvasgombás edényeket vagy dummykat tíz-húsz centiméterrel a föld alá nem ássuk, ahol a természetben is teremnek.
Ne feledjük, hogy ennek mindenütt működnie kell: Tehát ne csak otthoni a kertben eddzünk, hanem az erdőben, a városi parkban és lakásban is.
Az orrmunka a következő kutyasportokhoz is szükséges: mantrailing, dummytréning és természetesen a lavinakutya kiképzése.
A szarvasgomba vadászok szarvasgomba vadászati vizsgán vehetnek részt. Vannak különböző szarvasgomba vadászati munkavizsgák, amelyeken a cél a szarvasgombák minél gyorsabb és biztosabb felkutatása.
A vizsgák különösen Olaszországban, a Lagotto Romagnolo hazájában terjedtek el. Számos hivatalos vizsgát tartanak fenn ennek a fajtának. Vannak azonban regionális versenyek is, amelyeken más fajták és keverékek is bizonyíthatják képességeiket.
Ideális esetben a kutyát kölyökkortól kezdve felkészítik a szarvasgombász munkára. Néhány szarvasgombász kutyakiképző már röviddel a kutyák születése után elkezdi a munkát.
A szoptató kutyamamát például enyhén bedörzsölik szarvasgombával, hogy a kölykök később a szarvasgomba illatát az anyához és a szopizás megnyugtató érzéséhez társítsák. A kölyökkutyák eledelében lévő apró szarvasgombadarabok szintén támogatják a szarvasgombás kutyák karrierjét.
Némi gyakorlással és tehetséggel egyes négylábúak már hat hónapos korukban elindulhatnak első szarvasgomba-vadászatra.
Általában az idősebb kutyák is képesek megtanulni a szarvasgomba keresését, csak egy kicsit több idő és türelem kell hozzá, amíg a felnőtt kutya megtanulja, hogy mit várnak el tőle.A szarvasgomba-vadászat mind az emberek, mind a négylábú barátok számára
© Hyusein / stock.adobe.com
Természetesen vásárolhat képzett szarvasgombász kutyát is. A több ezer eurós ár azonban csak olyan profiknak éri meg, akik naponta járnak szarvasgomba-vadászatra az erdőbe vagy a saját ültetvényükre.
Minden más gazdi együtt élvezheti a szarvasgombász kiképzést.
A szarvasgomba-ipar fellendülése miatt egyre több a szarvasgombász. A növekvő versenykényszer miatt egyes régiók a főszezonban valóságos csatatérré válnak – szomorú következményekkel. Az észak-olaszországi Piemont régióban, Asti és Alba között például már sok szarvasgomba kereső kutya pusztult el a mérgezett csalitól.
A hobbi-szarvasgombászoknak mindig ügyelniük kell arra, hogy a szórakozás legyen a fő prioritás. A saját fogásokból amúgy sem lehet sok pénzt csinálni.
Különösen jó minőségű szarvasgombát termesztenek Franciaországban, például Périgordban, Provence északi részén (Drôme és Vaucluse régiók), valamint Olaszországban,
Piemontban és az Appenninek északi részén, Bologna környékén.
Németországban kevésbé ízletes nyári szarvasgombák teremnek – és ezek főként a déli tartományokban találhatók.
A szarvasgombáknak általában meszes talajra van szükségük, és különösen gyakran találhatók meg bizonyos gazdanövények, például tölgy, bükk vagy mogyoró alatt.
Mély erdőkben és városi parkokban egyaránt jellemzők. Ma már kereskedelmi szarvasgomba-ültetvények is léteznek, ahol nagy mennyiségű szarvasgombát lehet betakarítani.
© luca manieri / stock.adobe.com
Még ha van is egy kiképzett szarvasgomba kereső kutya Ön mellett, nem vadászhat mindenhol az értékes gombára. Németországban egyértelmű a helyzet: minden szarvasgombafaj védett, és gyűjtése tilos.
Ausztriában ez tartományonként változó: míg Karintiában tilos a szarvasgombászás, addig Salzburgban általában engedélyezett. Az október 1. és november 30. közötti főszezonban azonban nem.
Számos regionális és időbeli korlátozás van tehát. Olaszországban rengeteg előírás szabályozza a szarvasgomba vadászatot. A legtöbb esetben engedélyt kell szerezni, mielőtt hivatalos szarvasgomba-vadásszá válna az ember.
Fontos: Mielőtt szarvasgomba-vadászatra indulnak, a kutyatulajdonosoknak tájékozódniuk kell arról, hogy a saját régiójukban engedélyezett-e a szarvasgomba vadászat.
A zooplus fórum volt a belépőm a szabadúszó írásba: Itt érdeklődő macskabarátok gyűltek össze 2011-ben, hogy létrehozzák saját nyomtatott magazinjukat "Pfotenhieb" néven. Német tanulmányaim mellett megengedték, hogy néhány cikket írjak a "Pfotenhieb" számára. Ma már boldog kutyatulajdonosként elsősorban állatos és egészségügyi témáknak szentelem magam.
