© mariiya / stock.adobe.com
Egy kutyabarát szíve egyből hevesebben kezd dobogni, amint belepillant az alomládába. Az aprócska kutyusok annyira édesek, hogy az ember legszívesebben mindet hazavinné magával. De végül csak egyet lehet. Egy kölyökkutyát kell kiválasztani a csoportból. A fekete legyen az? Vagy a fekete-fehér? Vagy talán az ott, amelyiknek olyan mókás folt van a mellén? A tanácstalanság egyre csak növekszik. Itt most megtudhatja, hogyan tudja kiválasztani az Önhöz leginkább passzoló kiskutyust.
Alapvetően amellett a kölyök mellet kell döntenie, amelyik rögtön elsőre tetszik. Ha a kis állatok már valamivel idősebbek, tanácsos pontosan tanulmányozni a viselkedésüket. Van közöttük olyan, amelyik rögtön odabotorkál Önöz, s keresi a közelségét? Ez általában jó jelnek számít. Ha egy kutya spontán szimpátiát érez egy ismeretlen személy iránt, valamilyen okból ragaszkodik az illetőhöz. Ez pedig ígéretes alap egy jövőbeni együttéléshez.
Minden alomban vannak rámenősebb, nyugodtabb és különösen ragaszkodó kutyusok. A kiskutya-választás előtt állóknak mindenesetre elegendő időt kell szánniuk a kölykök viselkedésének pontos tanulmányozására, mielőtt egy adott kis állat mellett döntenének. A játék közbeni magatartásból értékes információkat lehet leszűrni a veleszületett jellembéli tulajdonságokra. Ugyan nem kérdéses, hogy egy kutya karaktere nagy mértékben függ olyan külső befolyásoló tényezőktől, mint a szocializáció, a nevelés, vagy az életkörülmények.
© KCULP / stock.adobe.com
Mégis vitathatatlan, hogy bizonyos alapvető adottságokat is mérlegelni kell: a félős kölykökből csak a legritkább esetben lesz öntudatos, nem ijedős kutya. A kicsiként verekedős, agresszívabb kutyákból pedig jó eséllyel válik domináns felnőtt
Némely alomban találhatunk egy olyan kicsit, ami markáns módon eltér a testvérkéitől. Míg a többiek kíváncsian odaszaladnak az idegenekhez, ez az egy félősen elbújik, s vonakodik előjönni. Még a testvéreivel való önfeledt játékot is inkább kerüli. Még egy finom jutalomfalat sem tudja jobb belátásra bírni. Gyakran pont ez a kölyök lesz, ami megfogja a kutyaválasztás előtt álló gazdijelölt szívét. Még ha az ilyen segélykérő pillantásokat küldő kölyök fel is ébreszti az ember ösztönét, hogy megvédje azt a kutyust, mégsem tanácsos pont ezt a kölyköt választani. Az ösztönösen elrejtőzködő és visszavonuló kiskutyáknak inkább nagy tapasztalattal bíró, szakértő kezekbe kell kerülniük. A félősségből rendkívül problematikus általános viselkedésmód fejlődhet ki. Az ilyen kutyáknál nem ritka a félelmükben való harapás, odapiszkítás és más magatartászavar, ha nem kapnak idejében kompetens segítséget bizonytalan karakterük jó irányba való alakítására.
A kiskutyát keresőnek egy kétórás látogatás nem elegendő arra, hogy átfogó képet tudjon alkotni az egyes kölykökről. Emiatt ajánlatos intenzív beszélgetést folytatni a tenyésztővel, és a kis kutya-utódot mégegyszer megnézni, mielőtt a végleges döntés megszületne. Egy tapasztalt tenyésztő tanácsai sokat nyomnak a latban. Egy jó tenyésztő érzi, hogy a kutya és a gazdi-jelölt összepasszolnak-e vagy sem. Ha úgy látja, hogy a jövendőbeli kutyatulajdonosnak nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy egy domináns hímmel boldoguljon, inkább egy kiegyensúlyozottabb, szelídebb nőstényt fog neki ajánlani.
Valójában nagyon sokmindent meg kell fontolni, mielőtt végérvényes döntés születne arról, melyik kutyát szeretné valaki magához venni. S ez így rendjén is van. A harmonikus kapcsolat legkiválóbb alapfeltételeit azzal tudja legjobban megteremteni valaki, ha nagy gonddal és körültekintően informálódik a vétel előtt, s pontosan átgondolja, milyen feltételeket és körülményeket tud nyújtani majd a kutyának.
© otsphoto / stock.adobe.com
Ha egy kiskutya már megvásárlásakor bizonyíthatóan beteg volt, a tenyésztőnek vagy eladónak vissza kell vennie a kutyát, a teljes vételárat visszafizetni, vagy másik kiskutyát bocsátani a vevő rendelkezésére.
Mindez a gyakorlatban sokszor azért egészen másként néz ki. S ebben legtöbbször maga a vevő a hibás, aki kisebb összeg megspórolását szem előtt tartva inkább tömeges kutyaszaporítással foglalkozó, komolytalan kereskedőtől vásárol, s később már nem tud mit tenni. Bár teljes biztonsággal nem tudja megóvni magát attól, hogy egy kölykök esetleg beteg legyen, néhány dolgot viszont igazán könnyen és gyorsan fellehet ismerni. Figyeljen arra, hogy a kiskutyának tiszták legyenek a fülei, ne folyjon az orra, ne legyen könnyes-csipás a szeme, s bundájában ne látszódjanak csupasz foltok! A kutya gyakran vakaródzik, állandóan rázza a fejét, vagy valamihez hozzádörzsöli a hátsóját? Morog vagy félősen behúzza a farkát? Az ilyen kutyától tartózkodjon! Ezek az állatok betegek, vagy nem táplálnak pozitív érzéseket az ember iránt.
Papírok és szerződés nélkül semmiféle garancia sem létezik. Sok vevő hagyja, hogy egy családfa elvarázsolja, pedig az meglehetősen könnyen meghamisítható, vagy némi kimagyarázkodással csak a kutyavásárlás után kerül kiküldésre. Ne hagyja magát belevezetni ebbe a csapdába, tanulmányozza még idejében a családfát! Inkább ellenőrizze az egyesületi tagságot! Elvileg ugyan megengedett a garancia kizárása, egy komoly tenyésztő azonban normál esetben nem él az ilyesmivel. Ravasz csalás esetén érvénytelen az ilyen záradék: „A vevő lemond arról, hogy később a kutya magatartására, személyiségfejlődésére, hiányosságaira vagy betegségeire hivatkozva igényeket támasszon az eladóval szemben“. Az a legjobb, ha az eladó garantálja a családfát és az oltási bizonyítványt, valamint azt, hogy a kutyának semmiféle betegsége, öröklésre visszavezethető hibája nincs, s ezt a törvényes keretek között szavatolja.
