© Massimo Cattaneo / stock.adobe.com
A szibériai macska egy igazán természetes macskafajta: Ez az erős felépítésű, középhosszú szőrű, középméretű fajta szinte minden emberi beavatkozás nélkül alakult ki Oroszországban. Csak a ’80-as évektől kezdve kezdődött meg a célzott tenyésztése.
A szibériai macskák a természet szülöttei. Az otthonában, Oroszországban „„Sibirskaja koschka“-nak hívott erdei macska legtöbbször külsejével és egyszerű jellemével hódítja meg a gazdi szívét. A dús szőrzet az időjáráshoz igazodott, télen megóvja az állatot a hidegtől, a nyári hónapokban pedig könnyedsége miatt nem túl meleg.
A szibériai macska a vadmacska lekicsinyített verziója. A félhosszú szőrük fedőrétege víztaszító, a vastag aljszőrzet pedig a maine coonhoz és a norvég erdei macskához teszi hasonlóvá. Mindenesetre jelentősen kisebb a maine coonnál, lábai pedig hosszabbak, mint a norvég erdei macska lábai. A középméretű szibériai macskák izmosak és 9 kilós súlyukkal meglehetősen nehéznek számítanak. A végleges méretüket is csak három éves korukra érik el.
A szibériai macska le sem tagadhatná otthonát, Szibériát. A dupla rétegű bundája víztaszító és a különösen vastag, de a könnyed aljszőrzet a leghidegebb időben is melegen tartja a macskát. A nyakán és a mellkasán különös szőrgallér található. Nyáron elveszíti az aljszőrzetet, ezért a nyári bunda sokkal könnyebb és rövidebb, így tökéletes a meleg nyári észak-szibériai hónapokban. A farok ellenben nyáron is dús marad. A lábujjak közötti pamacsok ugyancsak megmaradnak vedlést követően. A fülön lévő szőrcsomók is kívánatosak. A szibériai macska koponyája és homloka inkább kerek, nagy szemei és széles orra van. A szemnek egyszínűnek kell lennie és illenie kell a bunda színéhez. Minden szín megengedett a sárgától a zöldig, a fehér vagy bicolor állatoknál a felemás színű vagy kék szem is engedélyezett.
Mint sok más macskafajtánál, a különböző tenyésztő szervezetek mind más igényt támasztanak a szibériai macska megjelenését illetően. A tenyésztőnek, annak az internacionális tenyésztési egyesületnek a standardját kell követnie, amelyikhez a saját egyesülete tartozik. Ez a különbség különösen a bunda színében mutatkozik meg: A TICA szervezetnél a szibériai macska minden tradicionális színben megengedett. Ezzel azonban kivételt képez, hiszen a legtöbb tenyésztő szervezetnél a fahéjszín, a fawn, a csokoládé és a lilac sem engedélyezett színek. Az angol tenyésztési szakirodalomban a vöröses és barnás bundákat és ezeknek az árnyalatait az alapszínek legyengített változatainak tartják.
A vörös színvariánst a szibériai macska esetében fahéj színűnek hívják. Az angol fawn kifejezés pedig a fahéj szín egyik változata. A fawn egyfajta vöröses – bézses szín. A csokoládé szaknyelven barna színt jelöl. A lilac pedig a csokoládé gyengébb változata.
Ettől eltekintve minden szín és minta, valamint a fehér minden aránya megengedett. A szibériai macska az egyetlen olyan fajta ahol a „point” nevezetű szín is engedélyezett. Sőt mi több, a „point” színű macskák saját fajtajelzést is kaptak: neva masquarade. A Fédération Internationale Féline (FIFe) önálló fajtaként vezeti a neva masquarade-t. A „point” színű macskáknál a kék színű szem is megengedett- minél sötétebb annál jobb! További információt a neva masquaraderől a Zooplus Magazin fajtaleírásainál talál.
A szibériai macskának nem csak a külseje idézi az őseit, hanem egy nagyon egyszerű karakterű és jó ösztönökkel rendelkező macska is egyben. Ezért kiváló vadászok, szívesen ugrálnak és másznak. Nagy mozgásigényük miatt nem ez a fajta az ideális lakáscica. A védett kert jobban megfelel az erdei macskák természetének. Egyáltalán nem kényesek, hidegben és szélben is igénylik a kijárást. Imádják a vizet, tehát sem zivatar, sem pedig hóvihar nem tartja vissza attól, hogy kirándulást tegyen a szabadban.
A szibériai macskák különösen kíváncsi természetűek és pontosan tudják, hogy mit akarnak. Okosak és kalandvágyóak. Sok szibériai cica már fiatal korában megtanulja, hogyan kell az ajtó kilincsét használni. Fontos a jó nevelés, ugyanis elég önfejű fajta, vigyázni kell, nehogy a gazdi fejére nőjön! Mindezek ellenére a szibériai macskák nagyon ragaszkodnak a gazdájukhoz. Sok gazdi számol be igazi kis beszélgetésekről macskájával.
Mindent összevetve a szibériai macskák őszinték, nem túltenyésztettek és robosztus, eredeti megjelenésűek.
A szibériai macskákat csak a 80’-as években kezdtél el tenyészteni, és csak 1990 óta terjedtek el Amerikában.
A „sibirskaja koschka“ nevet (szibériai macska) otthonában, Oroszországban eleinte gyűjtőnévként használták, az izmos, dús szőrű házimacskákat illették ezzel a névvel. A hosszúszőrű állatok egész Oroszország területén előfordulnak, csaknem olyan gyakoriak, mint a rövidszőrű állatok.
Nem egyértelmű, hogy a hosszúszőrű gén mióta ilyen elterjedt az orosz macskapopulációban. Egyes tudósok egyedülálló mutációról beszélnek, mások úgy vélekednek, hogy más keleti macskákkal való keresztezés eredménye a hosszú szőr. A szibériai macska pontos eredete még az otthonában is vitatott. Sokáig abból indultak ki, hogy a kaukázusi vadmacskák közeli rokonaik. A kaukázusi vadmacskák testfelépítésben és szőrük textúrájának szempontjából is egyértelműen különböznek az afrikai vadmacskától, amit minden házimacska őseként tartanak számon. A legújabb kutatások ellent mondanak ennek a teóriának. Az Oxfordi Egyetem kutatócsapata rájött, hogy mind az öt kontinensen előforduló házimacskák az afrikai vadmacskától származnak.
A hosszúszőrű macskák Európában a 19. századig ritkaságnak számítottak. A kereskedőknek és utazóknak azonban hamar megakadt a szemük a hosszúszőrű orosz állatokon. A szibériai macskáról először 1864-ben írtak a „Brems Tierleben” kiadásában. A szibériai macska ezután sorra tűnt fel Európa-szerte a hasonló publikációkban.
A hosszúszőrű orosz macskák már az első macskakiállításon is részt vettek, a londoni kristálypalotában 1871-ben. Recesszíven öröklődő hosszúszőrű génnel rendelkező kismacskák váratlanul még rövidszőrű szülőkhöz is születhetnek. Később ezek az állatok képezték a szibériai macska tenyésztésének alapját.
A kristály palotában megrendezett első macskakiállítást követően a fajta először feledésbe merült. A fajtatiszta macskatenyésztés még gyermekcipőben járt. A hosszúszőrű állatok még mindig ritkaságnak számítottak és egymással keresztezték őket, hogy szintén hosszúszőrű utódok szülessenek. A szibériai macska a „genetikai medence” aljára került, és átadta a helyét a perzsáknak és a perzsákhoz hasonló népszerűségnek örvendő fajtáknak. A szovjetunió politikai helyzete is közrejátszott abban, hogy a macskatenyésztés megszűnjön Oroszországban.
Az tenyésztést csak a ’80-as években kezdték újra. Hosszúszőrű házimacskák tűntek fel az NDK-ban, így 1985-ben megkezdődött a még kísérleti jellegű tenyésztésük. Az NDK-ban tenyésztett macskák 1986-tól kerültek kiállításra. Ezután egymás után jöttek a sikerek: Az akkoriban szibériai erdei macskának nevezett fajtát 1987-ben fogadták el hivatalos macskafajtának. Az új fajta első szaporulata 1988. május 12.-én az NDK-ban született. Egy kivándorló család már 1987-ben átvitte a fajta két példányát az NSZK-ba. Ez az első regisztrált NSZK szaporulathoz vezetett 1989-ben. Ekkortól kezdve a szibériai erdei macskának egyre több és több csodálója akadt.
Körülbelül ebben az időben, párhuzamosan kezdődött meg Oroszországban a „sibirskaja koschka” tenyésztése. Minden macskatenyésztő egyesület más standardot követett, ezért a szibériai macskának ekkor még nem volt mindenhol azonos a megjelenése. Az első példányokat Oroszországból szállították az Amerikai Egyesült Államokba. 1990-ben költözött az első szibériai macska amerikai háztartásba. Az import magas költsége azonban gondoskodott arról, hogy az orosz hosszúszőrű macskák száma relatív alacsony maradjon az USA-ban.
Ma a szibériai macskát világszerte tenyésztik.1991-ben a szibériai erdei macska nevet leváltotta a szibériai macska megnevezés. Erre főként azért volt szükség, hogy ne keverjék össze olyan könnyen a norvégiai erdei macskával. A World Cat Federation 1992-ben ismerte el hivatalosan ezt a macskafajtát. Az angol nyelvterületeken „Siberian Forest Cat”, „Siberian” vagy pedig „Siberian Cat” nevekkel jelölik.
A szibériai macskák a természet szülöttei. Ezek az életrevaló állatok szívesen ugrálnak, futnak és vadásznak, ezért a kizárólagos benti tartása nem ajánlott. A legideálisabb, ha van szabad kijárása a biztosított udvarba, ahol kisebb, nagyobb fákat használhat mászókaként vagy kaparófaként. Szeret az aljnövényzetben csatangolni és egerekre, illetve madarakra vadászni.
A szibériai macska szőre a dús aljszőrzet miatt könnyen összetapad és összecsomósodik. Ezért különösen télen és a vedlési időszakban szüksége lehet egy kis emberi segítségre a szőrápolásban. Ha már korán hozzászoktatta macskáját a fésűhöz és a keféhez, akkor általában nem jelent gondot a szőr alapos átfésülése néhány naponta. Erre azért van szükség, hogy az elhalt szőrszálakat eltávolítsuk és a kis nemezesedett részeket feloldjuk.
A melegebb évszakokban a szibériai hosszúszőrű levedli az aljszőrzet nagy részét. A maláta paszta vagy a macskafű fogyasztása természetes módon segíti a lenyelt szőrcsomók távozását a szervezetből. A nyári hónapokban tehát a szibériai macska képes önállóan tisztítani az immár rövidebb és kevésbé dús szőrzetét. Azonban nem csak a kijárós cicák profitálnak a macska fésű használatából, hiszen a sétáltatásnál a macskára tapadt levelek és egyéb növénydarabok eltávolításához is szükség van erre az eszközre. Ajánlott a téli hosszabb fésülgetésekre is felkészíteni a macskát, hozzászoktatni a hosszas ápoláshoz.
Az ápolás és a fajtának megfelelő táplálás a titka annak, hogy macskája hosszú, egészséges és aktív életet éljen. Mivel a macskák húsevő állatok, olyan eledelre van szükségük, aminek magas a protein és alacsony a szénhidráttartalma. A rendszeres orvosi látogatás is segít az esetleges egészségügyi problémák korai felismerésében. Amennyiben tanácsra van szüksége az állat etetésével vagy ápolásával kapcsolatban, biztos lehet benne, hogy állatorvosa ebben is szívesen segítségére lesz.
A szibériai macskát sokáig csak a természet formálta. Ennek a robosztus macskafajtának a tenyésztése nem is olyan régen kezdődött meg, ezért a szibériai macskának nem nagyon van tipikus, fajtára jellemző betegsége. Természetesen más fajtákkal való keresztezés folyamán vagy vonaltenyésztés révén felütheti a fejét egy-egy öröklődő betegség. Ezt azonban átgondolt, professzionális tenyésztéssel és a beltenyészet elkerülésével könnyen meg lehet előzni. Ezért tehát nem csak a vásárlóknak, hanem a tenyésztőknek is nagy felelőssége van abban, hogy ez a természetes fajta a jövőben is ilyen egészséges maradjon.
Önnek, mint vásárlónak, különösen fontos, hogy egy megbízható, profi tenyésztőtől vásárolja meg állatát. A fű alatt hirdetett, gyanúsan kedvező áru fajtatiszta állatokkal mindig legyen szkeptikus, mert legtöbbször felelőtlen, pénzhajhász „tenyésztők” állnak mögöttük, akiknek nem fontos az állat egészsége. A macskatenyésztés egy drága hobby, aki az állatok eladásával nagy profitot akar termelni, az általában az eledelen, az egészségügyi vizsgálatokon, vagy a tartás minőségén spórol és nem gondolja át alaposan az állatok párosítását sem. Az a tenyésztő, aki felelősséget vállal állataiért, fáradtságot, pénzt nem kímélve végzi tevékenységét. Az ilyen tenyésztőnek természetesnek számítanak a rendszeres orvosi vizsgálatok és az öröklődő betegségek, mint a szívizombetegségek vagy a policisztás vesebetegség tesztjei is. A jó tenyésztő vásárlói kérésre bármilyen teszteredményt fel tud mutatni és az arra alkalmatlan, beteg állatokat kizárja a folyamatból. A tenyésztő egyesületek nem csak papírokat állítanak ki, hanem felügyelik a standardot is. A komoly tenyésztők tehát mind tagjai valamelyik tenyésztő egyesületnek.
Az az ideális, ha a kiscicák legalább 12 héten át az anyukájukkal és testvéreikkel maradnak és csak ezután költözhetnek új családjaikba. Ebben az időszakban tanulnak meg minden fontos dolgot, amire életük folyamán szükségük lesz. A felelős tenyésztő mindig a kiscicák mellett van és ellátja őket mindennel, amire a fejlődéshez szükségük van. Mi több, a vásárlók nem csak az üzlet lebonyolítása előtt, hanem utána is szabadon fordulhatnak kérdéseikkel a tenyésztő felé.
Ez mind természetesen sok pénzbe kerül… Ahhoz, hogy a tenyésztő ezeket a költségeket állni tudja, minden állatért meghatározott összeget kell elkérnie. Egy regisztrált tenyésztőnél vásárolt szibériai macskák tehát nagyjából 700 euróba kerülnek. Különösen akkor jelentkeznek plusz költségek, ha nem egyedüli cicaként szeretné tartani a macskát… Ennyi pénzért viszont bizonyos, hogy egy jól szocializált, egészséges állatot kap, akivel hosszú, boldog éveket tölthetnek együtt. Alternatívaként ellátogathat állatmenhelyekre is, ahol rengeteg cica vár szerető gazdára. Néha még hosszúszőrű fajtatiszta is akad közöttük!
Hosszú, boldog együtt töltött éveket kívánunk Önnek és macskájának!
