© CALLALLOO CANDCY / stock.adobe.com
Génvizsgálatok kimutatták, hogy a török angóramacska tényleg a világ egyik legrégebbi macskafajtájához tartozik. Hosszú szőre természetes mutációnak köszönhetően jött létre, nem pedig az ember célzott szelekciója által – így a török angóra macska tenyésztési története nagymértékében eltér sok más fajta fajtáétól!
Törökországban a török angóra macska (törökül: Ankara kedisi) nemzeti macskának számít. Nem csoda, hogy az izmos és a max. 5 kg-os, mégis elegáns cicus hosszú szőrével sok macskabarátot elvarázsol. Az angóra szőre selymes szerkezete miatt kiemelkedik a többi fajtáétól. Aljszőrzet nélkül hozzásimul a testéhez és emiatt különösen könnyen ápolható. Származási helyének klímája is az oka annak, hogy télen vastag bundát növeszt kiterjedt gallérral, azonban nyáron különösen rövid, vékonynak és selymesnek hat: a fajta tökéletesen alkalmazkodott az anatóliai és kaukázusi hegyvidék forró nyarához és hideg teléhez.
Farka hosszú és nagyon bozontos. Elegáns testfelépítése és hosszú lábai miatt a török angóramacska törékenynek hat – de ez ne tévessze meg! Feje ék alakú füleitől az orra hegyéig nézve. Nagy, mandulavágású szeme igazán feltűnő jelenség. Nagy figyelmet fordítanak a macska füleire is, sok tenyésztő előnyben részesíti a finom pamacsos, nagy, nyitott füleket.
A török angóramacska külseje változott az idők során. Nem csoda, hogy már a 15. század óta ismert ez a cicafajta és ennek megfelelően hosszú történet áll mögötte! Az eredetileg Törökországból Európába importált macskák nagyon erős, robusztus testfelépítéssel rendelkeztek. Időközben a tenyésztők és tenyésztői szervezetek előnyben részesítik a modern, inkább karcsú típust.
Az 1990-es évekig csak a fehér egyedeket ismerték el – Törökországban manapság is érvényes az a szabály, hogy a török angóra macska fajtának fehér bundával kell rendelkeznie. A 90-es évek elején a FIFE (Fédération Internationale Féline) elismerte a színes változatokat is. Azóta minden egyesületnél elfogadták a fekete és vörös, valamint ezek világosabb és ezüstös variánsait is. Előfordulhatnak rajtuk pigmentszegény foltok, valamint tabby rajzolat is. Nem megengedett színek a csokoládébarna, az őzbarna, a lila és a point mintázat.
Olyan macskafajtákkal, mint pl. a ragdoll, ellentétben a török angóramacska bármilyen színű szemmel előfordulhat. Legyen szó akár zöld, arany, zöldarany, réz, kék vagy két különböző színű szemről – nem fedezhető fel kapcsolat a szem és a szőr színe között.
A török angóramacska különösen intelligens macskafajtának számít. Szereti az emberektől kapott, hosszan tartó szeretgetést, azonban megfelelő szellemi elfoglaltságra is szüksége van. Többnyire szívesen fogadják az intelligencia- és eledelkereső játékokat, viszont ezek az élettel teli cicák kedvelik az olyan hagyományos játékokat is, mint a macskahorgászbot, labdák és játékegerek. Játék közben rendkívüli életörömet sugároznak magukból, ami átragad gazdijukra. A török angóra macska nagyon emberközpontú állat és szereti követni az ember minden lépését. Kitartó dorombolás és szeretgetési rohamok? Hajthatatlan játéköröm? Ha mindezt szívesen fogadja, akkor pont Önnek való a török angóra macska! Ez a cica különösen szereti az interakciót családjával és ez egyszerű, illetve barátságos lénye ellenére igazán igényes fajtává teszi, akinek egyéni jellemétől függően sok figyelemre van szüksége. Mivel minden aktivitás ellenére sem mutat semmiféle agressziót és teljes mértékben ragaszkodik gazdijához, ezért könnyű vele foglalkozni. A fajta tökéletes választás családok számára, hiszen szeret gyerekekkel játszani, felnőttekhez bújni és élvezi a figyelmet, amit az állatbarát családtagok szentelnek neki.
Habár a török angóra macska nagyon kedveli a kijárós cicaként átélt kalandokat, a természetben való tartózkodás bizonyos veszélyeket rejt magában. A vidám macskafajta általában feltétel nélkül megbízik az emberben, ezért barátságosan közeledik idegenek felé és akár hangosan dorombol is nekik. Sok állat szívesen beugrik akár idegenek autójába is… Ezért ajánlott a kijárós cicákat mindig mikrochippel ellátni és regisztrálni a háziállatok nyilvántartásában azért, hogy adott esetben könnyen beazonosíthatók legyenek és gyorsan ismét haza kerüljenek!
Tényleg a török angóra macska a világ legrégebbi macskafajtája? Tudósok foglalkoztak ezzel a témával és génvizsgálatok segítségével kimutatták, hogy az angóra hosszú szőrű génje valóban természetes mutáció következménye. Más fajtákkal ellentétben nem célzott szelekcióval került kitenyésztésre. Tehát a török angóra valóban a világ egyik legrégebbi cicája!
A török angóramacska eredetileg a Kaukázusból származik és szoros rokonságban áll a török van-nal. A 15. század óta ismerik a fajtát Törökországban. Az Oszmán Birodalom szultánjai a 16. században ilyen macskákat küldtek ajándékba az angol, illetve francia udvarba és így váltak ismertté Európában. Hosszú szőrének köszönhetően kivívta az ottani nemesek és gazdagok figyelmét! Azonban nem sak az udvarban kedvelték ezt a cicát, hanem a tudósokat és a természetkutatókat is lenyűgözte selymes bundája. Georges-Louis Leclerc de Buffon, francia természettudós már 1756-ban megemlítette a török angóra macskát egyik könyvében és képpel is illusztrálta.
A 18. században a macskák az európai udvarok státuszszimbólumának számítottak. A fajtáról készült egyik leírás 1834-ből származik William Jardine-tól: „Az angóramacskákat errefelé gyakran szalonmacskaként tartják. Gyengédebbek és barátságosabbak a hagyományos macskáknál.“ Charles Ross 1868-ban a következő leírást készítette róluk: „Az angóra gyönyörű fajta selymes tapintású ezüstös szőrrel (…) Mindannyian csodálatos teremtmények barátságos jellemmel.“
A perzsamacskák tenyésztése háttérbe szorította a török angórát és ennek következtében állománya még Törökországban is fenyegető mértékben megcsappant. Sőt még néhány példányt az ankarai és az isztambuli állatkertben is tartottak, hogy biztosítani tudják fennmaradásukat…
Az 50-es évek jelentik a török angóra macska modern tenyésztésének születését. 1954-ben került az első török angóra macska az Egyesült Államokba, ahol 1973-ban ismerte el az amerikai macskatenyésztői egyesület, a CFA a fajtát – mindazonáltal csak fehér színváltozatban. Aztán 1978-ban következett a színes egyedek elfogadása. Az USA-ból kerültek az első példányok Németországba. Az ottani tenyésztést azonban mégis a Törökországból importált állatok határozták meg. Érdekes módon elsősorban az állatkertből hozták a cicák a nyugati országba.
A török angóramacskák hajlamosak az autoszomális recesszív ataxiara. A betegségben szenvedő „imbolygó” cicáknál neurológiai zavar jelentkezik, ami koordinációs problémákat okoz. Sok kölyök sajnos már kis korában jobb létre szenderül. Gondos ápolással, speciális segítséggel, megfelelő berendezéssel és különleges állatorvosi kezeléssel szép kort is megérhetnek az ataxiás kedvencek! A betegség kialakulásának oka még nem ismert, azonban az bizonyos, hogy veleszületett – felnőtt állatok nem tudják elkapni.
A tiszta fehér cicáknál öröklés által gyakran jelentkezik nagyothallás és süketség. Továbbá egyensúlyzavarok is megjelenhetnek náluk, melyek nem fajtaspecifikusak, azonban a fehér egyedeknél gyakrabban fordulnak elő.
Robusztus, egészséges fajtaként a török angóra macska nem igényel különleges ápolást vagy táplálékot. Az egészséges, hosszú cicaélet legjobb alapja a minőségi macskaeledel sok fehérjével. Húsevőként szüksége van a kiváló minőségű fehérjére – a szénhidrátot egyáltalán nem vagy csak nagyon csekély mértékben képes feldolgozni szervezete, amely túlzott adagolásának következménye olyan betegség is lehet, mint pl. a diabétesz.
„Az vagy, amit megeszel“: ez a sokat idézett mondás érvényes szobatigriseinkre is. Időközben már bebizonyították, hogy a cicák pontosan tudják, hogy mi a jó nekik. Olyan eledelt részesítenek előnyben, melynek összetétele megfelel az egérének – ami köztudottan természetes táplálékforrásként szolgál. Ez a zsákmányállat kb. 85%-ban húsból áll, ami izomhúsból, kötőszövetből és egyéb belső szervekből tevődik össze. A maradék a gyomor-bél rendszerben található növényeket, csontot és szőrt (esetlegesen tollat) foglal magába. Egy átlagos egér általában 50-60%-ban fehérjét, 20-30%-ban zsírt és 3-8%-ban a gyomor-bél tartalomban előforduló szénhidrátot szolgáltat a macska számára. A megfelelő macskatápnak is ajánlott ezt az összetételt visszatükröznie.
A várakozásokkal ellentétben egyszerű feladat kideríteni, hogy valójában mit tartalmaz az eledel. Minden táp csomagolásán fel vannak sorolva az összetevők, általában a mennyiséggel együtt – az bizonyos, hogy az első helyen a legnagyobb százalékban tartalmazott alkotóelem szerepel. Így nem meglepő, hogy a húsnak ajánlott az első helyen állnia. Azonban nem minden hús egyforma! A „hús és állati melléktermékek“ megjelölés azt jelenti, hogy izomhús mellett mindenféle melléktermékek, mint pl. belső szervek, toll és inak, is megtalálhatók benne. Ha kizárólag izomhússal eteti kedvencét, az tápanyaghiányhoz vezethet, ezért a jó eledelnek mindenképpen tartalmaznia kell belsőségeket is – másrészt pedig nem minden belsőség jól hasznosítható az állat szervezete számára. Ez elsősorban olyan állati eredetű hulladékokra vonatkozik, mint a szarv és a szőr. Az összetevők mellett sok címkén szerepel a „garantált elemzés“ felirat is. Ez az eledelben lévő anyagok kvantitatív kémiai analízisére vonatkozik. A legtöbb esetben megtalálhatók a terméken százalékos arányban a nyersfehérjére, nyerszsírra, nyershamura, nyersrostra és nedvességre, néha még a vitamin- és ásványianyag-tartalomra vonatkozó adatok is. Így egyszerűen és gyorsan utána járhat, hogy mennyire ideális a boltban kapható táp török angóramacskájának.
A helyes táplálkozástól függetlenül ajánlott kedvencét évente elvinni az állatorvoshoz, hogy megkapja a szükséges oltásokat, ellenőrizzék a fogait és tisztázza a felmerülő kérdéseket a szakemberrel. Az éves kontrollvizsgálat során általában meghallgatják az állat szívét és tüdejét annak érdekében, hogy az esetleges betegségeket időben felismerjék.
Pompás együtt töltött időt kívánunk cicájával!
Még ha a török angóra macska nem is tartozik a legismertebb macskafajták közé, manapság már viszonylag széles körben tenyésztik. Aki egy ilyen cicusnak szeretne otthont adni, nem kell egészen Törökországig utaznia – már Németországban, Ausztriában és Svájcban is sok tenyésztő található.
Egy fajtatiszta macska jelleme nagymértékben függ annak háztartásnak a „minőségétől”, ahol felnőtt. A professzionális tenyésztők ezért tartják fontosnak a tenyésztői egyesületben való tagságot és gondoskodnak a megfelelő egészségügyi ellátásról, illetve a tenyészállatok kifogástalan táplálásáról. Ennek természetesen megvan az ára. Emiatt vételáruk 500 eurótól kezdődik, a tenyészállatok pedig gyakran még drágábbak. Ennek ellenére érdemes ügyelnie arra, hogy ne csak leendő négylábúja papírjait kapja kézhez, hanem olyan tenyésztőt találjon, aki szaktudással és elköteleződéssel neveli, illetve gondozza állatait. Az anyamacska és a kölykök eledelének és az állatorvosnál tett látogatások költségét, valamint az egyéb kiadásokat csak ritkán fedezi teljes mértékben a vételár. A tenyésztés valójában drága hobbi – ezért ne bízzon meg olyan ún. „szaporítókban“, akik fajtatiszta macskát kínálnak papírok nélkül! Ők általában spórolnak valamin: nem megfontoltan pároztatják az állatokat, nem hagynak elegendő időt az almok között az anyamacskák regenerálódására, a szülők és kölyök nem részesülnek megfelelő egészségügyi ellátásban, nem végeztetnek genetikai teszteket vagy nem minőségi táplálékot vásárolnak…
Egy felelősségteljes tenyésztő meg tudja mutatni Önnek a szülők állatorvosi leleteit és egyéb papírjait, valamint ad elegendő időt (kb. 12 hét) a kölyök számára, hogy megfelelően fejlődjön és megtanuljon minden a cicaélethez szükséges dolgot anyjától és testvéreitől. Ebben az esetében tényleg megéri várni! A következő 12-18 évben teljes mértékben élvezheti török angórája társaságát, aki emberközpontú lényével és nyitott személyiségével el fogja varázsolni Önt!
