A maga útját egyedül járó macska mítosza mélyen bevésődött sok állatbarát fejébe. De hogyan is néz ki valójában cicáink szociális magatartása? Vajon magukban boldogabbak, mint ketten? Szívesebben élnek magányosan, vagy jobban érzik magukat csoportban?
A kis termetű macskafélék a szabad természetben gyakran magukban élnek. Ennek háttere, hogy zsákmányállataik oly kicsik, hogy vadászatukhoz az állat nem szorul fajtársaik segítségére. Lopakodó vadászként a cica hangtalanul osonva közelíti meg áldozatát, s egyetlen ugrással leteríti. Egy egér vagy egy kismadár sokkal inkább finomság, mint az állatot teljes mértékben ellátó eledel a cica számára. S képzeljük csak el, mi történne, ha egy vadászó macskacsapat korgó gyomorral ezeken az apró falatkákon marakodna… Vadász-magatartásuk miatt a macskákat „magányos vadásznak“ titulálják: a természetben gyakran magányosan vadásznak (és élnek).
Megváltozik viszont a cicák szociális magatartása, amint emberi környezet közelségébe kerülnek. A vadmacskáknak általában semmiféle kapcsolatuk nincs az emberrel. Ez már másképp néz ki a félvadon szabadon kószáló vagy tanyasi udvarokon élő cicák esetében. A házimacskák egész életüket az ember háztartásában töltik, így azután szociális magatartásukat illetően is illeszkednek ezekhez a különleges életkörülményekhez. A természetes közegükben vadon élő macskákkal ellentétben a szabad természetben „elvadultan élő“ és velünk együtt lakó házimacskák számára az eledelkészletek többletet mutatnak – ami magyarul azt jelenti, jut táplálék mindenkinek. Így azután az etetőhelyeken, vidéki udvarokon vagy családi háztartásokban összetalálkozhatnak olyan cicák, melyek békességben tudnak egymás mellett élni, minden különösebb eledelféltés és ellenségeskedés nélkül, sőt sokszor még nagyszerű és stabil macskabarátságok is köttethetnek. Vagyis a magányosan, csak önmagában élő macska képe már túlhaladott!
Egyébként: időközben az is kiderült, hogy egy macskacsapat szociális struktúrája alapvetően különbözik a farkasfalkáétól. Az eledel közelében uralkodó, legalábbis részben bekorlátozott élettér gondoskodik arról, hogy a macskák között ne alakuljon ki abszolút rangsor. Náluk a hierarchia hely és idő függvénye: meglehet, amelyik cica este a pajtát uralja, másnap megint alulmarad egy másikkal szemben.
Macskatartás házban
Maga a házban való tartás is extrém módon különbözik a vadon vagy félvadon élő cicák életétől. Az élettér rendkívül beszűkült – több négyzetkilométer helyett a cicáknak csak 30-100 négyzetméter áll rendelkezésükre. Az a tény, hogy az eledelkínálat szinte állandó, nem pótolja azt a sok-sok ingert, ami a szabadban vár egy cicára, viszont a lakásból hiányzik. A macskák vadászok – így azután szeretik a kihívásokat és az elfoglaltságot.
© DoraZett / stock.adobe.com
A cica boldogságához változatosságot, mászó- és elrejtőzési lehetőségeket, valamint kikapcsolódásra, lustálkodásra, alvásra megfelelő helyet igényel. Egy második cica gyakran hoz jóleső újdonságot és változatosságot a kissé sivár és színtelen benti cicaéletbe. Végre valaki, akivel lehet játszani! Végre valaki, aki ugyanúgy érti a macskanyelvet, és a cicák jellegzetes testbeszédét! Főleg igaz ez akkor, ha a gazdi a nap nagy részében távol tartózkodik: egy második macska a család tökéletes kiegészítéséül szolgál. Természetesen a második cica beköltözése előtt szükségeltetik néhány előkészületi intézkedés: mind a két cica számára elegendő forrásnak kell rendelkezésre állnia. Be kell szerezni egy újabb macskatoalettet , esetleg egy nagyobb kaparófát , és egy szép puha takarót.
A macskák karaktere különböző, egyik macska sem olyan, mint a másik. Ahogyan nálunk embereknél, több macska együttélése esetében is gyakran sokminden a kémián múlik. Teljesen megbonthatatlannak tűnő cicabarátságok is megtörhetnek, ha egy második, harmadik vagy esetleg negyedik macska is bekerül a családba. A közös tisztálkodás helyét átveszi az örök marakodás. Olykor két bársonyostalpú bensőségesnek látszó barátsága is fel tud bomlani minden ok nélkül, sokszor valamilyen, az életkörülményekben beállt változás tehető felelőssé az ilyen jelenségért: pl. költözés, baba születése, válás.
Több cica esetében a mindennapok gyakran bonyolultabbak lehetnek, mint egyetlen macskával. Ami viszont nem jelenti feltétlenül azt, hogy cicája egyedül boldogabb.
A harmonikus többmacskás háztartás alapfeltétele a macskák személyiségének helyes megválasztása. Emellett kisebb szerep jut a cicák összlétszámának is. Olykor a páros létszámú csoportok stabilabbnak mutatkoznak. De igazából minden azon múlik, mennyire passzolnak egymáshoz a cicák, hogyan jönnek ki egymással. A hasonló sokszor a hasonlóval társul ill. barátkozik szívesen: egy idősebb, nyugodt cica mellé nem túl szerencsés dolog odatenni egy eleven, csintalan kölyökcicát, hisz ez csak stresszhez és frusztrációhoz vezethet, míg két ugyanolyan korú kiscica optimálisabb lenne egy idősebb macskához. Ha pedig pl. egy jól összeszokott macskatrió él együtt egy háztartásban, egy negyedik cica inkább nyugtalanságot, mit kiegyensúlyozottságot hozna a csapatba.
© Evdoha / stock.adobe.com
Az előzőekben leírtak ellenére is vannak olyan macskák, melyek nagyon jól érzik magukat az emberi családjukkal való együttélésben, s nem hiányoznak fajtársaik. Lehet, hogy már korábban megkísérelték összetenni egy másik cicával – nem túl sok sikerrel. Elképzelhető, hogy már elve úgy került Önhöz, hogy megmondták: összeférhetetlen más állatokkal. Saját cicáját Ön ismeri a legjobban. Vagyis csakis Ön tudja eldönteni, hogy szeretne másik macská(ka)t is hozni a családba, vagy az Ön cicája jobban elvan és boldogabb egyedül.
Minden jót kívánunk Önnek és családjának!
